Boldog új éves bejegyzés

Így év végére vastagon kijutott a jóból a házunk táján. ZZ két hete beteg, a karácsonyunk nagyjából azzal telt, hogy vártuk, hogy múljon az idő és kaphassa az újabb lázcsillapítót; majd megjártunk fülészetet (naná, fel is szúrták neki); azóta pedig naponta kétszer visszük szurira. De úgy tűnik, most már kifelé megy ebből a nemtudjukmiből. (Khm, amit ezzel a lendülettel át is passzolt Z-nek - mázli, hogy nekem csak három napnyi jutott a jóból.)

Szóval előre is köszi, de ha lehet ilyen karácsonyt és év végén soha többet.

De hogy ezt miért is írtam le: tulajdonképpen magyarázkodásként, ugyanis kb. a fentiek számlájára tudom írni, hogy amikor elkezdtem újév köszöntőt keresgélni a bejegyzéshez, akkor végülis ez lett belőle:

Egészségben eltöltött, boldog 2011. évet kívánok mindenkinek!

Békés, boldog ünnepeket!

Minden kedves erre járónak békés, boldog ünnepeket kívánok!

A jövő évre pedig a Ghymes egyik dalszövegével élve kívánom mindenkinek: "sonka legyen kenyerén, Isten hordja tenyerén"!

Furcsa tél

Úgy tűnik, ez a tél már csak olyan, hogy ha havat szeretnék látni, akkor magamnak kell gondoskodnom róla... Úgyhogy így tettem :-)

A kiindulópont Kékmadár Kati oldala volt, ahol - többek között - ezekre a mosolygós hópelyhekre akadtam.

Nálam két méretben készültek el. Nem mondom, a kicsiknél már kell manőverezni rendesen, de az a jó ebben az egészben, hogy tulajdonképpen nem is lehet elrontani (úgysincs két egyforma hópehely, igaz?). A készítés közben azon gondolkodtam, hogy is lehetne kissé tartósabbá tenni a pelyhecskéket, lélekben ugyanis már hallottam a "Dekojáció! Tetszik! Megnézed! Levesszük!" felkiáltásokat. Így születtek meg a laminált hópelyhek :-).

Egy részüket felfűztem, a többit gyurmaragasztóval ragasztgattam fel az ablakokra. Gyakorlatilag fényképezhetetlen, viszont élőben nagyon mutatós :-).

Ha már hópehely: elkészült a második selymes hímzett is. (Csak tudnám, hogy mikor fogom készre varrni...)

És ha már furcsa tél: az orchideám fogta magát és kivirágzott. Először hozott egy szép hosszú bimbókkal teli szárat, most pedig bontogatja a virágokat egymás után. Hófehérben :-).


Update:
Mire végre sikerült összehoznom ezt a bejegyzést, odakinn szakad a hó és mindenki hólapátol. Murphy :-)

Tűnékeny kanava

ZZ szereti a zenét, azt is ami "készen" van és azt is, ha mi zenélünk neki. Sőt, már ő is próbálkozik, rázza a rumbatököt, pengeti a gitárt és fújja a furulyát :-). Utóbbi Z anyukájának is annyira megtetszett, hogy eldöntötte: ő is megtanul játszani rajta. Így aztán egyértelmű volt, hogy születésnapjára egy furulyát kap tőlünk. És hogy valami kézzel készült is legyen: egy tokot is hozzá.

Farmer anyagból készült, a záró részén egy "R" betűvel.
"Figyelj csak, végülis egy "F" is lehetne rajta, nem?
???
Tudod: furulya!"
Természetesen nem jutott eszembe, hogy összevarrás előtt ráhímezzem a mintát az anyagra (mint említettem párszor hihetetlen érzékem van ahhoz, hogy megnehezítsem a saját dolgomat). Szóval, előszedtem a szekrény mélyéből a DMC illékony kanaváját, leszámoltam a mintát, kiszabtam hozzá a szükséges darabot, felférceltem, majd nekiláttam hímezni (bónuszként: a tok záró része két réteg anyagból készült, így a két réteg _között_ öltögettem - a művelet végén pedig érdemei elismerése mellett nyugdíjaztam az immár enyhe C alakot formázó tűmet).


Nos, az illékony kanava nagyon jó eszköz, ha épp nem vászonra szeretnénk mintát varázsolni.
DE: nagyon nehéz vele szépen hímezni (legalábbis nekem). Egyrészt zavaró, hogy csillog a felülete; másrészt a csillogás és a relatíve nagyobb lukak miatt nehéz megoldani, hogy egyenletes legyen a hímzés. Cserébe viszont tényleg elillan (illetve meleg vízben elolvad), nem kell kihúzogatni, mint a segédvásznat. Ettől függetlenül momentán úgy érzem, nem fogok rendszert csinálni a használatából.

Sophie SAL - a befejezés

Sophie SAL-ja a végéhez érkezett és elkészült az én verzióm is. Végül úgy döntöttem, hogy az eredeti francia szöveg helyett nálam a "Boldog karácsonyt!" felirat kerül a hímzésre. Alkottam egy feliratot (éljen soká az Easy Cross :-), összedolgoztam az eredeti mintával, hímeztem és ez lett belőle:

Hímzés közben gondolkodtam, hogy mi is legyen a végleges forma, aztán végülis csak megmaradtam az eredeti elképzelésnél: egyszerűen keretbe rakom :-)
Kedves Sophie, ezúton is köszönöm a mintát! Jó volt együtt hímezni!

Adventi naptár

Azt hittem, hogy idén időben nekiálltam az adventi, karácsonyi előkészületeknek. Már november elején gondolkodtam, hogy milyen naptárat is készítsünk majd ZZ-nek. Aztán csak sikerült egy olyan fajtát választani, amit - egyszerűsége ellenére - csak teljes családi összefogással sikerült megvalósítani. Hogy miért?

Mert ehhez a naptárhoz nem más szükségeltetik, mint 24 WC papír guriga és ugyebár ez azért nem jön össze pár nap alatt :-) Szóval a lelkes nagyszülők heteken át hordták a gurigákat (egyébként minden elismerésem az övék, ugyanis szemük nem rebbent a kérésemtől és azt sem kérdezték, mihez gyűjtögetek :-) , így november 29-re meg is lett a szükséges létszám.

Jöhetett a végleges formába öntés: a gurigákra került egy réteg fehér krepp papír, majd egy csík színes karácsonyi csomagolópapír.

Z időközben egy jobb sorsra érdemes metszőollóval formára igazította a kertünkből megmentett hosszú ágat, aztán egyesével felkötözgette a meglepetésekkel ellátott "szaloncukrokat". A hengerekbe került: pászka, keksz, hűtőmágnes, buláta, Túró Rudi utalvány, dobókocka, matricák, mazsola, aszalt áfonya és még egy mini téli verses könyvecske is. Az elkészült ággal Z keringett egy kicsit a szobában, majd megállapítottuk, hogy erre aztán nincs helyünk, úgyhogy átmenetileg megváltunk az egyik fali képtől és annak a helyére akasztottuk fel. Aztán jöhetett a dekoráció (igen, utólag mert szeretjük bonyolítani a dolgokat) és november 30-án éjfél előtt pár perccel kész is lettünk...

"Kaptál meglepetést! Kibontsuk! Még egyet!" :-)

Vonat torta rusztikusan

Vannak egyértelmű dolgok az életben. Ilyen dolog az is, hogy ZZ szülinapi tortáját én, illetve mi készítjük, még ha ebben a műfajban (tortakészítés) nincs is túl nagy gyakorlatunk. Rövid netes böngészés után Rita konyhájában meg is találtam azt a receptet, ami kisebb-nagyobb változtatásokkal nálunk is elkészült: a vonat tortát.

Hozzávalók a tésztához:
10 dkg puha vaj, 15 dkg barna cukor, 6 tojás, 40 dkg gesztenyemassza (a torta gyerekbarátsága érdekében a bio verziót használtam, egészen egyszerűen azért, mert ez volt az egyetlen! amiben nem volt rum aroma) , 5 dkg liszt, 10 dkg darált mogyoró (ezt találtam, mandulát nem), 1 tk sütőpor

Hozzávalók a töltelékhez:
1 cs vaníliás pudingpor, 4 dl tej, barna cukor ízlés szerint, 250 gr krémes túró (nálam most éppen Naturpur, de hasonló állagú beszerezhető a Lidl-ben is)
A krém tulajdonképpen egy ötletelés eredménye. Már majdnem meggyőztem magam, hogy jó lesz a tortába valami finom házi lekvár is, amikor rájöttem, hogy a vajas krém (amivel szemben igen erős ellenérzéseim vannak) ha minden jól megy helyettesíthető úgy, ha főzök egy keményebb pudingot és kikeverem ezzel a típusú krémes túróval.

És valóban :-).

A tészta 180 fokos sütőben 40 percen keresztül sült a Z anyukájától az utolsó pillanatban kölcsönkért tepsiben, mert naná, hogy a múltkori mosogatás során a 28*34 cm-es tepsim ment tönkre.

Amikor a tészta elkészült, kicsit hagytam hülni, aztán jött a közösségi program, azaz a formázás Rita útmutatója alapján. Egy jó tanács: eszetekbe ne jusson tortavágó célszerszámmal (lövésem nincs mi a neve) szórakozni, ahhoz ez a tészta nem elég vastag. Viszont mivel anyag van benne, nálam a sikert egy jó éles nagykés hozta meg, amivel simán el lehetett vágni a tésztákat (annyira, hogy nem csak a nagy alapokat, hanem a vagon keretét és a fülkét is szépen felszeleteltem :-)

A rétegek közé került a krém (meg egy kicsi kívülre is), majd az egész ment a majdnem fagyponton lévő erkélyre. Kapott egy fél óra pihenőt, aztán nekiveselkedtünk a csokimáznak.

"Mennyit ír a recept?
20 dekát.

És mennyit olvasztunk?

Legalább 30-at.

Én is így gondoltam."

Csoki irány a gőz fölé, a mozdonyt a tűzhely közelébe manővereztük és kezdődött a móka. A kéményt mártottuk és fogpiszkálóval rögzítettük, aztán a csokit csorgattuk, kentük, egyengettük, foltozgattuk, megint csorgattuk, újrakentük, kicsit egyengettük aztán rájöttünk, hogy mi tulajdonképpen a most divatos gasztronómiai irányzatnak megfelelően rusztikusra szántuk a mázat. És egyből tetszett :-)

A kerekek kekszből, a fülke ablaka és a lámpák aszalt barackból kivágva készültek, a rakományt aszalt szilva, barack és körte alkotta.

A vonat szállított még két égő gyertyát is, amit aztán ZZ nagy vigyorgások közepette a kéményt majszolva el is fújt. Majd a mozdonyt két kézzel megfogta és elhelyezte a szőnyegen a többi járműve mellé - szóval azt hiszem, tetszett neki :-)

Óda a laminálóhoz

Szeretem a kütyüket. Határtalanul tudok lelkesedni minden első látásra roppant hasznosnak tűnő izé-bigyó és hogyishívják iránt mint például: pirográf, vágó/domborító gép, gomb behúzó stb. Aztán ha minden jól megy, józan ésszel végiggondolom, hogy mégis körülbelül mennyiszer is lenne használatban az adott gépezet, majd sóhajtok és otthagyom.
Hogy a laminálóval miért nem ez történt azt igazából nem tudom megmagyarázni. Nem volt nélkülözhetetlen a háztartásunkból (ezt bizonyítja az is, hogy a vásárlását követően kb. egy évig állt a szekrényben erősen kímélő üzemmódban), mégis hazajött velünk az egyik bevásárlás alkalmával (a kép nem a sajátom, a teszveszen találtam az archívumban).

Aztán megszületett ZZ és ahogy cseperedett, egyre nagyobb érdeklődést mutatott a könyvespolc és az azon sorakozó könyvek iránt. Van is egy raklapnyi könyve, de ha rajta múlna, simán beköltözne a könyvesboltba. Minden alkalommal talál valamit, amit _feltétlenül_ haza kell hoznunk, különben országnak-világnak elpanaszolja milyen sanyarú sora is van őkelmének. Sajnos az utóbbi pár esetben olyan könyveket sikerült kiválasztania, ami - hogy finoman fogalmazzak - nem ütötte meg azt a szintet, hogy a polcra kerüljön.
Ilyenkor jön az alku, aminek a vége, hogy anya könyvet gyárt. Házilag. Igen-igen: a laminálóval. A recept valahogy így hangzik:
1. puhatold ki, hogy gyermeked milyen témájú könyvet szeretne (hazaviszemazautósaaat, a kiskutyásatszeretnéééd stb. szóval nem túl bonyolult :-)
2. keress hozzá sok-sok képet (ha van nyomtató a háznál, akkor az interneten küzdhetünk a bőség zavarával; ha nincs, akkor jönnek az újságok, szórólapok, reklámok és egy olló - ez a megoldás különösen szívem csücske, mert egyben újrahasznosítunk is)
3. rendezd el a képeket (ha akarsz, írj melléjük szöveget is)
4. üzemeld be a szerkentyűt
5. a kész lapokat lyukaszd és fűzd. És tadammm: kész.
A siker garantált, ráadásul mindenki elégedett. Gyárthatunk vele memóriajátékot, kártyákat, akár még házi társasjátékot is. Na ugye, hogy kellett nekünk a lamináló :-).


PS. Készült már nálam hímzett névtábla is. Azt is lamináltam.

Mert játszani jó :-)

Szülinapozni jó, játszani és esetleg ajándékot kapni még jobb :-)! Jucus, sok-sok boldogot!

SAL Sophieval 2.5

Végre elkészült a SAL második része is, egyben a harmadik felével. Hogy miért a felével? A harmadik rész második fele a "Noel" felirat. Ezzel alapvetően két gondom van: valahogy nem igazán kedvelem a a "szöveges" hímzéseket (a másik ilyen zizim, hogy abszolút nem értem a mintakészítők ABC iránti rajongását, amivel _bármilyen_ témájú mintában megtalálják annak a lehetőségét, hogy rátegyék a betűket :-); másrészt ha már mégis szöveg, akkor legalább magyarul legyen. Úgyhogy azt találtam ki, hogy megvárom a minta hátralévő részeit, kihímzem és a maradék hely függvényében meglátom, hogy mi kerüljön a Noel helyére. Egyébként oda vagyok ezekért a hópelyhekért, csillagokért!

A SAL második részében ismerkedtem egy kicsit a metál hímzővel. Na, ezt nyugodtan párba lehetne kötni a selyem hímzővel - már a mi a macerát illeti. A selyem csúszik, a metál akad, "darabosan" hajlik. A selyemnél minimalizálni kell a kilógó végeket hogy ne bolyhosodjon, a metálnál viszont jól rá kell hagyni, hosszan lekötni, különben simán kibújik. Két szállal hímezve garantált, hogy bogot húz saját magára; és hogy mennyire nem anyagtakarékos azt leírni sem lehet. DE annyira mutatós, ünnepi, hogy az ember lánya csak sóhajt és reménykedik, hogy ha rutinos lesz, akkor azért könnyebben fog bírni vele :-)

Napraforgós kulcstartó

Nagyon sokat válogattam a minták között amíg végre megtaláltam azt aminek:
1. jó volt a mérete,
2. tetszett a mintája,
3. úgy gondoltam, hogy annak is tetszeni fog akinek szántam. (A minta lelőhelye itt található.)
Ez lett belőle:

28 ct-s Zweigart Antik White anyagon, Anchor fonalakkal, egy szálon-egy szállal, szívvel-lélekkel :-)

Ééééés, új felfedezés: ebbe a kulcstartóba belefér két hímzés, azaz mindkét oldalán lehet minta (ha ez rajtam kívül mindenkinek nyilvánvaló volt eddig is, akkor vegyük úgy, hogy nem szóltam :-) . Ennek a másik felére egy monogram került.

Rejtélyes SAL Sophieval

Ülök, hímzek sóhajtozok. Pont azon gondolkodtam, hogyan írjam le finoman, hogy mennyire utálok keretet hímezni (unalmas, állandó számolgatással, tuti tévesztéssel), amikor Z rám néz:

-Figyelj, jól látom, hogy a hímzés legmonotonabb része amikor a keretet varrod?
- Jól.

Sophie blogjára nem tudom hogyan keveredtem el első alkalommal, de nagyon örülök, hogy oda találtam. Sok-sok szívem csücske mintát tervezett már, amik csak arra várnak, hogy hímzőtű alá kerüljenek. Gondolom, így érthető, hogy amikor megláttam, hogy Sophie SAL-t hirdet, egyből jelentkeztem. A dolog pikantériája, hogy egy szót nem beszélek franciául (sőt, ez kivételesen egy olyan nyelv, amit úgy nem beszélek, hogy nem is tanultam soha :-). Viszont régi olasz tanulmányaimból, meg még az ég tudja honnan előjött annyi hasonló szó, amikkel úgy kb. ki tudtam bogozni a teendőket (aztán persze megtudtam, hogy létezik a Google Translate is, ha nagyon megakadna a tudomány - megjegyzem szórakozásnak sem utolsó, hogy milyen szövegeket hoz össze a program :-).

És hogy mitől rejtélyes a SAL? Onnan, hogy a végeredmény meglepetés lesz! Be kell vallanom, hogy nagyon tetszik ez a megoldás (valahogy olyan érzésem van tőle, mintha épp ajándékot kapnék) :-).

A hímzéshez 28ct Zweigart Misty Blue anyagot választottam és hófehér Anchor fonalat. Két szálon két szállal hímzem (becsületesen bevallom, hogy egy szálon egy szállal akartam, de annyira nem adta ki az anyag a mini x-eket, hogy pár öltésnyi próbálkozás után feladtam).

Jelenleg itt tartunk (hála az égnek túl a kereten :-P ):



Kíváncsian várom, mi költözik majd a fenyők mellé!


Update: A fényképekre mindössze négy napot kellett várnom (pontosabban arra, hogy olyan fényviszonyok legyenek amik lehetővé teszik a fényképezést...). Tényleg ősz van.

Minta szerelem

Mármint egy újabb minta amibe beleszerelmesedtem. A http://cross-stitchers-club.com oldalon már jó rég regisztráltam, de eddig csak a napi free minták közül mentegettem el ínséges időkre ami tetszett.

Ezt a fácskát viszont az új tervezésű minták között találtam és elsőre annyira megtetszett, hogy képes voltam alig látható mennyiségű pontjaim nagy részét is rákölteni. Mi ez, ha nem szerelem :-) ?!



Persze ha már karácsonyi minta, nem tudtam ellenállni: ez is selyemmel készült. Egészen pontosan 18 ct halványszürke Aidán, sötétbordó fonal két szálával.
Nagyon mutatós! Most regélhetnék, hogy élőben mennyivel szebb és csillogós és ünnepi, és stb., de leírni úgysem lehet, úgyhogy - mivel reggel épp besütött a nap - megpróbáltam lefotózni. Hát, a legjobb kép ilyen lett:

Szóval a korábbi megállapításom tartom továbbra is: fényképen egyszerűen nem lehet visszaadni a látványt. De higgyétek el: érdemes dolgozni vele :-)!

Ezekben a napokban...

... annyi minden kavarog a fejemben. Lehet, hogy kicsit fura, de többek között ez is:

Aki keres...

...az sajnos nem mindig talál. Úgyhogy a segítségeteket szeretném kérni., ugyanis keresztszemes minták után kutatok. Az egyik igazi történelmi darab: A Burda kézimunka könyvek sorozatának ötödik részében jelent meg a Flora&Fauna ABC hímzett változatának képe. A könyvbe maga a minta a nagy terjedelme miatt nem került be, hanem azt külön lehetett megvásárolni.

Megkerestem a Burda minták jelenlegi forgalmazóját, viszont ennyire régi darabok (1995-ben készült) nála sem fellelhetőek. Szóval a kérésem az lenne: ha bárki tud a mintaívből beszerezhető példányról, legyen szíves jelezzen nekem valamilyen formában!

A másik minta amit keresek újabb darab: egy télapó, ami a Cross Stitch Christmas magazin 2009. évi karácsonyi számában jelent meg.

Elkészítve Tatjana oldalán sikerült meglátnom (a képet is tőle kölcsönöztem) és hát szerelem volt első látásra :-). Ha valaki megválna az újságtól, szintén ne kíméljen!

Csak lépésről lépésre

Először volt a minta. Tudtam, hogy ki fogom hímezni, mert - bár nem vagyok egy nagy macska rajongó - Manka cicájába egy pillanat alatt beleszerettem. Szóval csak azt nem tudtam mikor. Meg azt, hogy mi lesz belőle.

Aztán Jucus segítségével sikerült végre beszereznem egy rakomány hímzésekkel díszíthető kulcstartót.

Majd a kulcstartómon lakó elefánt érzékeny búcsút vett a kulcsaimtól és megadóan beköltözött ZZ játékai közé.

Így aztán megleptem magam egy új kulcstartóval :-). Gyönyörűséges 28 ct-s Zweigart Antik White anyagra hímeztem egy szálon egy szállal, Anchor fonalakkal.



Sajnos még miniben sem fért rá a teljes minta, ezért egy kicsit kurtítanom kellett rajta, de szerintem így is mutatós lett. Nagyon szeretem!

Amig@

Lekitől kaptam ezt a nagyon kedves címet, amit ezúton is köszönök! Nagyon örülök, hogy ha "csak" a monitor másik oldalán is, de találkozhattam/találkozhatok kézimunkás, varrogatós és mindenfélékkel bütykölős lelki társakkal. Alkotni jó, együtt pedig még jobb!

Ennek jegyében akiknek én küldeném: Manka, Jucus (valahogy a Judd25-re már nehezen áll rá az ujjam :-), Lidércke, Barbi és Ili (Hugi :-).

Rose SAL - harmadik rész

Igen-igen: még nem a befejezés, mert valahogy a hímzések végső formába öntésével állandóan hadilábon állok. Ráadásul most van egy kicsi kétségem is: mármint, hogy hagytam-e elég helyet a hímzés körül, hogy csinos tököcske válhasson belőle. Még nem jöttem rá, hogyan deríthetném ezt ki anélkül, hogy kiszabom és elkezdem megvarrni, de azt hiszem gondolkodok még egy sort, mielőtt belevágok a szabás-varrásba.

Manka: köszönöm a mintát és hogy megszervezted életem első SAL-ját :-)!

"Tudja...

... ez olyan, mint a hasmenés: ha menni kell, hát menni kell." Valahogy úgy hozza az élet, hogy mostanában sokat búcsúzok. Nem túl jó érzés. Pedig amikor először találkoztunk a fene gondolta volna, hogy egyszer még sajnálni fogom, ha nem dolgozunk együtt többet. Csak azóta eltelt hét év. Igaz, Főnök?

Egy tök jó nap :-)

Kis városunkban most már jó néhány éve megrendezik ősszel a tök napját. Idén végre az időjárás is kegyeibe fogadta a rendezvényt, úgyhogy nyugodtan lehetett nézelődni, sétálgatni (illetve lehetett volna, de energiáink nagy részét az foglalta le, hogy meggyőzzük ZZ-t, hogy ne másszon be, ne etesse a tök állatokat és ne bontsa le a dekorációt, illetve hallgattuk az egyes jószágokhoz intézett verses előadásait :-)

Az alkotások nagy részét a helyi kertbarátok készítik. A madárcsapatot és az asszonykórust mindenki imádta :-).

Persze egy évben sem maradhat el a tökfaragó verseny sem. Személyes kedvencem az indulók közül a "tök gonosz boszorkány" fedőnevű alkotás :-).

Sajnos az esti mécsesgyújtást már nem tudtuk megvárni, de így is nagy élmény volt!

Rose SAL - második rész

Elkészültem végre a SAL második részével. Ez után a forduló után azt hiszem megalapozott értekezést tudnék írni az algériai szemek lebontása témakörében - magyarán simán elszámoltam első körben, hogy hol is kellene kezdeni és ezt csak akkor realizáltam, amikor már majdnem teljesen körbeértem... Sebaj. Jelentem az algír szem könnyen bontható :-).


A pamacsokat, rózsákat és leveleket is élmény volt hímezni - mondjuk a rózsáknál golyózott a szemem rendesen, úgyhogy szerintem nincs is köztük két teljesen egyforma, de ezt nem is bánom. Tehát így állok most:

Remélem a hétvégén be is tudom fejezni!

Télire

Nem, tényleg nincs gond a naptárammal :-). A kis hópehely születésének oka egyértelműen Jucus. Tőle érkeztek ugyanis azok a gyönyörű selyem osztott hímzők, amik nem hagytak békén és minden más hímezni-való elé furakodva időt és mintát kértek maguknak.

Előzetesen hallottam már annyi rosszat a selyem hímzőkről, hogy tulajdonképpen nem is értem, miért akartam kipróbálni. Ja, de mégis: nagyon kíváncsi voltam :-).

Tehát, fogtam a 14ct-s piros Aidámat, a Tatjana válogatásában talált mintát és a fehér fonalat, majd este nekiláttam. A korábban hallottak/olvasottak alapján erőt vettem magamon és a szokásosnál jóval rövidebb szálat vágtam, majd megpróbáltam befűzni a hímző két szálát. Egyszer. Kétszer. Háromszor. Aztán levágtam a kibolyhosodott véget. Khm. Végül azért csak befűztem.

Eszméletlen furcsa volt, ahogy öltések közben csúszott a fonal. De elég gyorsan rájöttem, hogy ha öltés után azonnal rászorítok a másik kezemmel, akkor szépen fognak állni az x-ek és nem púposodnak erre-arra. Nem is volt gond, aztán egyszer csak csúszni kezdtek a szálak megint. Mármint egymáson. Akkor jött az a móka, hogy öltésenként igazítottam őket vissza, hogy elkerüljem a "hajfonatos" hatást. Nem mondom, hogy felhőtlenül boldog voltam.

Hirtelen felsírt ZZ, úgyhogy csapot-papot otthagyva mentem megnyugtatni. Amikor visszajöttem a hímzős helyemre, messziről ránéztem az addig elkészült kis darabra. És elvesztem. A fonal annyira gyönyörűen adta ki a mintát és úgy csillogott, hogy öröm volt nézni! Nem volt kérdés, hogy hímzem-e tovább :-). A rövid szállal nagyon jól jártam egyébként, még így is elég gyorsan bolyhosodott a fonal. Az elvarrás előtt piszkosul vigyáztam, hogy nehogy lecsússzon a tűről a szál, elsőre ugyanis ezt is sikerült összehozni. Na, ilyenkor visszafűzni az azért kihívás...

Összegezve: selyemmel hímezni macera. Nem is kicsit. DE bele lehet jönni :-) ! Ez fonaltípus ráadásul nem valami anyagtakarékos. DE a rövid szálakkal és óvatos manőverezéssel azért javítható a helyzet. A végeredményt alig lehet fényképezni, hogy mutasson is valahogy. DE élőben annyira szép és mutatós, hogy aki egyszer látta, tuti visszatér majd hozzá :-)!

Korai Mikulás :-)

Nem, ennyire nem néztem el a naptárat. Mindössze annyi történt, hogy a két leendő zsáktulajdonos kisfiú nagymamájával nagyon ritkán találkozunk, így gondoltam jobb, ha biztosra megyek :-)

A hímzések az egyik nagy kedvencemre, 18 ct-s szürke Aidára készültek, két szállal, Anchor fonalakkal. A minta a 2006-os Keresztszemes évkönyvben várja a lelkes hímzőket.


A két zsák szintén saját varromány - kézzel fogható bizonyítéka annak, hogy rendületlenül próbálok a varrógéppel szorosabb barátságot kötni. Hát, talán már nem ellenkezik annyira - legalábbis az ilyen faék bonyolultságú daraboknál :-).


A zsákokról - meg az időzítésről - eszembe jutott az egyik kedvenc mesejátékom: Az eltérített télapó. Minden decemberben (megfelelő hangulat esetén pedig akár a húsvéti nyúlra várva, vagy a nyár közepén is :-) hallgattam a bakelit lemezt, amiről feltett szándékom volt belinkelni egy nótát. Aztán megállapítottam, hogy azért a youtube sem tud mindent...

Nade, ha már egyszer mesejáték, akkor íme a Muszty-Dobay honlap ahol bárki kedvére csemegézhet. És egy gyöngyszem a másik nagy kedvencről: A kék csodatortáról :-).

Rose SAL - első rész

Nagyon szeretem a virtuális hímzőköröket és közös hímzéseket, mert valahogy emlékeztetnek a régi idők fonóira :-). Ráadásul érdekes látni, ahogy az azonos minta a más-más készítők keze alatt hogyan változik. Szóval most is nagyon kíváncsi vagyok a végeredményre!

Manka mintájához némi hezitálás után 21 ct-s halványsárga Zweigart vásznat és négy "őszi színű" Anchor fonalat választottam. Mivel az én anyagom ritkább, mint Mankáé, így az általa ajánlott kettő helyett három szállal hímeztem.

Bár életemben először találkoztam az algériai szemmel, egész könnyen megbarátkoztam vele. Nagyon mutatós kis öltés, valahogy olyan csipkeszerű. A két szem közötti átkötéseken kellett kicsit agyalnom, hogy hogyan lehet szépen összehozni, de azt hiszem egész jól sikerült :-). Várom a folytatást!


Régen a fonókban munka közben beszélgetéssel (na jó, pletykálással :-), mesével, dallal, sőt, tánccal is szórakoztatták magukat a résztvevők. Hagyomány, XXI. század, tánc, zene, részemről némi nosztalgikus lokálpatriotizmus és az eredmény :-) :

Virágos illatpárna

Amikor az ember lánya azt hinné, hogy most már _tényleg_ épp elég gond és nehézség érte a családot, csak kiderül, hogy lehet ezt még fokozni...

Ez a kis párna most azzal a reménnyel készült, hogy aki kézbe veszi a sok gondja ellenére is mosolyogjon legalább egyet. Remélem sikerül!

Manka mintájával; saját, teával festett anyagra; levendulás töltelékkel és sok szeretettel!

Minden kezdet nehéz

Az idei év őszének jelentős eseménye kis családunkban ZZ intézményesítése, ami konkrétan azt jelenti, hogy bölcsibe fog járni a fiatalúr. Szeptember elsejével kezdtük a beszoktatást (egy órát tölthetett ott). És másnap abbahagytuk. Ahogy szokták mondani: innen szép nyerni :-).

Miután sikerült kiirtani az összes vírust és bacit, ismét belevágtunk a beszoktatásba. Mondjuk úgy, hogy a lelkesedés egyelőre igencsak mérsékelt... Mindenesetre nem adjuk fel, a kényszerszünetet kihasználva pedig elkészültek a kis kéztörlők, a váltóruhák tárolója és az üzenőfüzetre szánt hímzés is :-)



A perec hímzések ugyanarra a 28ct Zweigart Antik White anyagra készültek, a kéztörlőké egy szálon egy szállal, az üzenőfüzet borítójára való pedig két szálon két szállal. Az anyag nagyon belopta magát a szívembe, kifejezetten jó rajta hímezni!

Aktualitások...

Megfázott a kis elefánt
rossz dolog a nátha,
bánja már, hogy nem maradt
a messzi Indiába'.

Rács előtt egy kisgyerek
tanakodva nézi,
mibe fújja ormányát
az elefántbébi?

Nem fújhatja, nem bizony
csöppnyi zsebkendőbe,
legfeljebb egy jókora
lipi-lepedőbe.

(Drégely László: Elefánt)

Giveaway messzi tájról

Őszintén megmondom, hogy a cirill betűk majdnem eltántorítottak- ja kérem, nagyon rég volt az, amikor a tankönyv első oldalán örömködtünk annak, hogy a raketa az a rakéta és a salata az a saláta :-) - de ezt a játékot keresztszemező tuti nem hagyná ki...

Tatjana blogján egyébként is nagyon érdemes körülnézni, csoda dolgokat láttam hímezve, varrva!

Giveaway foltosoknak, keresztszemezőknek!

Lilang a hirtelen beköszöntött hideg örömére/tiszteletére/vagy csakazértis :-) négy nyertesnek szán mindenféle hasznos dolgokat foltozáshoz, keresztszemezéshez. Akit érint, ne hagyja ki!

Vásárfia

A nagy költöztetés közepette egy napsütéses vasárnap sikerült eljutnom a pécsi vásárba. Na, jó legalábbis egy részébe, ahova már nagyon rég szerettem volna: a lomisokhoz.

Már önmagában a vásárok hangulatát is szeretem amióta az eszemet tudom (bár a családi legendárium szerint anno amikor megkérdezték tetszik-e a vásár azt válaszoltam, hogy tetszik, de jöjjünk vissza máskor, mert most túl sokan vannak). A lomisok között pedig előtör belőlem a kincskereső :-).
Egészen elképesztő dolgokkal lehet találkozni: az egyik árus kazalnyi alaplap között üldögélt; a másik számomra azonosíthatatlan alkatrészeket rendezgetett; volt aki előtt glédában álltak a zománcozott vödrök és tejes edények néhány viharlámpa és bontott kandalló csempe társaságában; voltak könyvesek és persze voltak akinél ömlesztve volt megtalálható minden amit csak el lehet képzelni.

Hogy én mit kerestem? Amióta sűrűbben látogatom a képkeretezőt, minden alkalommal ledöbbenek azon, hogy milyen árak vannak mostanság, úgyhogy kitaláltam, hogy megpróbálok keretezni. Szóval felújítandó képkeretekre vadásztam. Végül két nagyobb és két kisebb keret társaságában fejeztem be a vásározást, úgyhogy elégedett voltam :-). Sajnos eléggé rohannom kellett, így igazán alaposan csak itthon néztem meg miket is találtam:

A két kicsi kép párban volt és ahogy kinéznek szerintem az elégéstől mentette meg őket az eladójuk; az egyik nagy keretben egy valaha jobb napokat látott gobelin kutyafej lakik; a másik nagy kép pedig egy családi portré. Sokszor megnéztem már. 1937-ben látogatott el a család Zách fotográfus műtermébe Pécsett, hogy a kép elkészülhessen. Szerintem nagyon jól sikerült, a kisfiú morcosan komoly arckifejezése különösen tetszik:

A kisfiú... ha jól számolok úgy kb. 80 éves lehet mostanában. Annyira kíváncsi lennék, hogy hogyan került el a kép a fotográfustól a lomisokig... Ha tudna mesélni, biztosan érdekes történetet mondana el.
A kép háta sem semmi, még az eredeti keretező névre szóló papírja fedi:

Egyszóval, egyelőre nem nagyon van szívem szétszedni... Mondjuk ahogy a hímzéseimmel állok, nem is túl sürgős a dolog, de azért remélhetőleg lassan visszacsöppenek egy olyan kerékvágásba, ahol némi kreatívkodásnak is van helye, ideje (nekem meg energiám hozzá :-).