2010. január 31., vasárnap

A poncsó, a klepetus és a süniruha

Mindig is nagyon büszke voltam arra, hogy jól tudok utazáshoz pakolni.
Első lépés: kiválogatott holmit felhalmozni tematikusan az ágy tetejére.
Második lépés: ellenőrizni, hogy megvan-e minden.
Harmadik lépés: mindent bepakolni a táskákba.
Ennyi.
Eddig még mindig bevált. Viszont az is igaz, hogy eddig nem tombolt körülöttem egy kisebb fajta forgószél.
Azt hiszem, a hiba valahol a második és harmadik lépés között következhetett be, amikor pár percre elhagytam a tetthelyet. Mivel bepakolás előtt már nem tartottam újabb ellenőrzést, csak megérkezéskor tűnt fel, hogy rövidebbek vagyunk pár aprósággal.
Példának okáért lába kelt ZZ mellényének, ami alapvetően nem túl nagy probléma kivéve, ha odakinn Szibéria tombol méghozzá úgy, hogy a lakásban is elkelne egy felső a body fölé.

Mit tehetünk ilyenkor?
Elmegyünk bevásárolni. Ez jó megoldás, viszont túl egyszerű és különben sincs kedvünk kimenni a hidegbe.
Körbenézünk a Mama varrós dobozában, ahonnan előkerül egy darab polár anyag. Innen már csak négy nyisszantás és két patent választ el minket a tökéletes otthoni "mineknevezzelek" felsőtől.
ZZ imádta a rucit, mi meg őt benne :-) Sajnos a díszítés elég szegényesre sikerült, a dekorációt teljessé tevő sünike még ma is csak papíron létezik. De ugye ami késik...

2010. január 28., csütörtök

Töki pompos

Talán egy vásáron találkoztam először már jó pár éve a töki pompossal. Jófajta krumplis kenyértészta, tejföl, fokhagyma, sok szalonna és lilahagyma, kemencében kisütve... Szerelem első kóstolásra :-)

El nem tudom képzelni, hogy eddig miért nem sütöttem itthon, de tegnap eljött a nagy nap! Kemencém ugyan nincs, így maradt a sütő, de ez semmit nem rontott a végeredményen. Az eredeti recepthez képest - amit ismét Limarának köszönhetek - két apróságon változtattam: egyrészt sima helyett füstölt sajttal készítettem, másrészt fokhagyma rajongóként az 1 gramm fokhagyma helyett két gerezdet használtam.
A maradék tejfölös, fokhagymás, füstölt sajtos mártást a kész pompos mellé tálaltam, egy csepp nem maradt belőle!

A délutáni, esti sütésekkel csak egy gond van: mire kész leszek semmi fény nincs a fényképezéshez, másnapra viszont amikor fény lenne már nincs mit megörökíteni. Vagy ennek inkább örüljek?

2010. január 27., szerda

Falvédő (újra)töltve I.

Falvédőn krokodilja és kígyója szintet lépett, így immár három dimenzióban drukkolnak neki, hogy még ZZ érettségije előtt találkozhassanak a többi átalakult jószággal!

A korábbi kitömős kalandjaimból (anyám, micsoda alliteráció :-) okulva, most már a varrás közben folyamatosan igazgattam a bélést az állatkákba. Ez jobb módszernek tűnik, mint az utólagos szuszakolás - amivel egyébként csak annyi a baj, hogy megfelelő célszerszám hiányában (nálam eddig kudarcot vallott a kötőtű, a horgolótű, az olló hegye és a fakanál is ) a tömőanyag egyrészt nem jut el mindenhova, másrészt a tuszkolás következtében előbb-utóbb egy gombóccá áll össze.





2010. január 25., hétfő

Anyagfestés II. - tapasztalatok

Hát kérem... Mindenki a maga kárán tanul ahogy a bölcsek mondják, de azért hátha okul valaki az én hibáimból is.

Tehát a tapasztalatok:
1. A menta teából nem lesz zöld szín. Sőt, színnek nevezhető valamit is csak akkor érünk el vele, ha legalább 12 órát ázik az anyag. (Akkor viszont egy kellemes karamelles végeredményt kapunk.)
2. Ezzel szemben amennyiben összekeverünk vérnarancs, alma-fahéj, homoktövis és valami ismeretlen maradék gyümölcsteát (mindnek lejárt a szavatossági ideje - mentségemre szóljon, hogy nem egyszerre, csak eddig pakolgattam őket, valamire csak jó lesz alapon...), akkor olyan brutál erős színt kapunk, ami 1 azaz egy perc alatt úgy befogja az anyagot, hogy annál erősebb szín nem kell.
3. A teákat nem elég egyszer átszűrni, a legsűrűbb szűrőn is kell neki két menet, különben halkan káromkodva mosogathatjuk ki a darabkákat, amivel persze a szín is jön kifelé vaaaagy elhagyhatjuk a mosást és emlegethetjük az égieket egy keveset sütés közben, amikor rájövünk, hogy 200 fokon simán beleégnek az anyagba.
4. A festés olyan munka amit nem illik keverni mással. Amíg ugyanis chatre begépelünk valamit/leszedjük a gyereket a kanapé hátáról/berohanunk arra, hogy a polcról ütemes puffogással a földre érkeznek a könyveink/berohanunk arra, hogy gyanúsan nagy a csend, addig az anyag vígan odaég.
5. A leírásban szereplő 200 fokon 5-5 percet tekintsük mondjuk ajánlásnak/tippnek/ötletnek, de soha ne felejtsük el, hogy minden tűzhely más. Az enyémben ennyi idő alatt maximum brikett készülhetett volna, de már az oldalankénti 1-1 perc is határeset volt.

Összegezve: készült egy mentás és két gyümölcsteás anyag (egy világosabb foltosabb és egy sötétebb homogénebb árnyalatban) éééés vannak olyan részeik amiket lehet használni :-)
Viszont az ötlet nagyon tetszik továbbra is, úgyhogy alighanem fogok még próbálkozni!




2010. január 24., vasárnap

Anyagfestés házilag

Be kell vallanom, hogy több rigolyám is van. Az egyik ezek közül, hogy nem szeretem csak egy dolog miatt bekapcsolni a sütőt. Valahogy pazarlásnak érzem és különben is, ha már egyszer bemelegedett szegény, akkor igazán lehetőséget kell kapnia a kibontakozásra :-) Ennek jegyében maratoni sütögetéseket szoktam csapni sűrű tepsicserélgetésekkel.

Az édeszsemle utáni sütő kihasználásra az volt a tervem, hogy a Ninán keresztül megismert módszer segítségével házilag festett anyagot fogok sütni.

Egy korábbi csereberém során hozzájutottam egy nagyobb darab fehér Aidához, ez volt a kiindulópont, a cél pedig egy halvány zöld anyag, amit egy margarétás mintához szerettem volna használni.
A szín eléréséhez a "Nana menta" fantázianevű teámat használtam fel (nagyon szeretem a menta teát, de ennek konkrétan folyékony Orbit íze van, és erősen kétlem, hogy ezt az ízt a természettől kapta volna, mint ahogy azt anno az eladó állította...). Szóval főztem egy jó erős teát. Leszűrtem a teafüvet és tadammm, kaptam egy halványvöröses!!! levet. Ismét szeretettel megemlékeztem az eladóról, aztán vettem egy nagy levegőt és beletuszkoltam az anyagot a löttybe. Most miért? Legfeljebb majd hímezek rá valami mást.
Az előírás szerinti 15 perc leteltével megállapítottam, hogy a zöld teából nyert vöröses lével sikerült egy igen halvány karamelles színt elérnem (ha jóindulatú vagyok, egyébként viszont inkább piszkosnak tűnt, mint festettnek)... Na, valahol itt adtam fel, hogy ez még ma a sütőbe kerül.
Az anyag jelenleg is ázik és terveim szerint a teában is fog éjszakázni. Amennyiben sikerül valami értékelhető színt elérni, akkor holnap megsütöm (és hogy ne csak emiatt kapcsoljam be a sütőt, gondoltam kipróbálom mi lesz, ha egy másik darabot a maradék gyümölcsös teák keverékébe áztatok be :-).

Jobb későn, mint soha alapon egyébként itt megtaláltam, hogy a zöld színt mivel is lehet elérni. Ha pedig így sem megy, veszek festéket :-)

Mazsolás-áfonyás zsemle

Hosszú idő után végre sikerült időt kerítenem arra, hogy ismét házilagosan készítsek péksüteményt. (Nem mellékesen reméltem ezzel némileg sikerül megoldanom az uzsonna problematikát és letörni a mindenható bolti kifli egyeduralmát...)

Imádom a pékségeket, Limaráét pedig különösen. A netszerte elterjedt és nálunk is nagy sikert aratott croissan után, most megint az ő egyik receptjét próbáltam ki: az aszaltgyümölcsös édeszsemlét.
ZZ az etetőszékben ülve feszült figyelemmel asszisztálta végig a tésztakészítést. A robotgép dagasztóspiráljaitól ugyan kicsit kétségbe estünk: neki hangos volt, én meg megint csak reménykedhettem, hogy nem égetem le a robotgép motorját...
Aztán jött Z és az áfonya, nekem meg egy javaslat, hogy tényleg elgondolkodhatnánk egy kenyérsütő gépen (ha már külön erős dagasztót nem lehet kapni) úgyhogy helyreállt a világbéke :-)

Ahogy Limara is írja, a tésztával öröm dolgozni. Kicsit megijedtem, hogy nem fogja felvenni az összes olvasztott vajat, de csak egy kis időre volt szüksége, hogy megemberelje magát. A végeredmény nagyon kellemes, finom tapintású, mégsem ragacsos tészta lett, ami könnyen formázható, szépen felveszi az aszalt gyümölcsöket és már nyersen is étvágygerjesztő!

Sütés után pedig kiderült, hogy a kifli labdába sem rúghat mellette! ZZ úgy ette, mintha kötelező lett volna :-)
Viszont alighanem tesztelni fogom a fagyaszthatóságát is, mivel a nyolc óriási buci nálunk tuti nem fog frissen elfogyni - pár naposan pedig a kelt tészta szerintem már nem az igazi.


2010. január 22., péntek

A naaagy falvédő

- Ott lenne a kiságy, mellette a pelenkázó és felettük a falvédő.
- A falvédő?

- Ühüm. Tök jó lenne, nem?

- De igen. De nem lesz túl nagy?
- Nem, 120+60 az csak 180 centi.

- Te csinálod?

- Persze. Különben is tudod te mennyibe kerülne ha megrendelnénk egy ilyen óriásit???

Volt egy kósza ötletem, hogy pachwork falvédő kellene, de még idejében eszembe jutott, hogy az, hogy van egy könyvem a foltvarrásról még messze nem jelenti azt, hogy tudok is olyat. Főleg, hogy varrógépem sincs.

Na, akkor: mi az az anyag, amit nem kell szegni, nem bomlik és sok színben fellelhető?
Úgy is van: a filc.

Mivel bevallottan állatimádó vagyok, a téma is adott volt, úgyhogy nekiláttam. Készült oroszlán, elefánt, víziló, teknős, zsiráf valamint az esélyegyenlőség jegyében (nem csak a közvélekedés szerint cuki állatokat szeretjük!) kaméleon, kígyó és krokodil, némi pálmafával és napocskával körítve. Simán el lettem volna még vele a 40. hét végéig, de ZZ-nek esze ágában nem volt kivárni ezt az időt. Így kis késéssel és némi (nagy)anyai segítséget igénybe véve készült el a nagy mű :-)




Khm, Z felvetette, hogy egy "ilyen volt" képet is feltehetnék egy üres falról és egy nagyobbacska pénzkupacról... No igen, látnék fantáziát a filc gyártásban :-)

Nagyjából itt is lenne a történet vége, ha... Ha ZZ - aki immár elérte a "két lábon járó ember" szintet - megelégedett volna annyival, hogy boldogan mutogatott az állatokra. De nem, ő ragaszkodott a közelebbi kapcsolathoz, úgyhogy nemes egyszerűséggel belekapaszkodott a hozzá legközelebb eső és amúgy jobb sorsa érdemes kígyóba, ami megadóan levált a falvédőről (ezért is hiányzik a képről :-). Ebből a finom célzásból rájöttem, hogy valamit tenni kéne.
A falvédő áthelyezését elvetettük, úgyhogy a terv a következő: állatokat egyesével leszerelni, hátlappal és tömővliessel három dimenzióssá tenni, hátukra tépőzárat varrni - meg ha már úgyis itt vagyok, némi új növényzettel feldobni az eddigieket.
Nem lesz egy gyors meló, de mint tudjuk az otthon lévő anyukák úgyis ráérnek :-P

Boldog szülinapot játék Hajnócával

Bogyimami blogja egy éves lett (hmmm, és az enyém is megvan már vagy egy napos :-), úgyhogy határozottan itt az ideje az ünneplésnek és a játéknak!



Sok-sok boldogot és alkotással teli órákat kívánok!

2010. január 21., csütörtök

Az első fecske rénszarvas

B.E., azaz még a blog előtt :-) netes barangolásaim során botlottam bele a keresztszemes hímzésbe. Hogy pontosan hol és mit is láttam először nem tudom, mindenesetre nagyon megtetszett, hogy mi mindent lehet kihozni egy egyszerű x öltésből. Kicsit prózaibban: gondoltam egy egész öltést talán még én is képes vagyok megtanulni :-)
Ennek jegyében elkezdtem mintákat keresgélni. Nos, nem egy túl bonyolult feladat :-) A Google tízezer számra dobálja fel a találatokat már akkor is, ha csak magyar nyelven keresek. Ha pedig előveszem kissé megkopott angol tudásomat több, mint másfél millió linkre kattinthatok.

Ehhez képest nem is én lennék, ha az első keresztszemes hímzésemet leszámolható minta alapján készítettem volna el...
Az úúúgy volt, hogy Szarvasmici ajándékot kapott. Nagyon szimpatizáltam a kis rénszarvassal, úgyhogy családunk színes nyomtatóhoz hozzáférő tagját megfűztem, hogy nyomtassa ki nekem. És tadammm, elkezdtem hímezni.
Nem, halvány sejtelmem nem volt, hogy milyen vászonra készült a minta. Nem, azt sem tudtam, hogy milyen fonallal és hány szállal kellene hímezni. És nem, nem tudtam, hogy konvertáló programmal simán meg lehetne úszni a szemfájdító fénykép bogarászást. Azt meg főleg nem, hogy egy meglehetősen ismert és simán beszerezhető Tralala mintáról van szó. Sebaj.

A kezdők magabiztosságával egyébként a mintát is átalakítottam egy csöppet - de azért nem is lett olyan rossz :-)

De ezt most miért?

Tél van. Nem a pihe-puha hófehér havas amihez az ember automatikusan odaképzel egy megrakott kandallót és egy bögre forró teát, hanem a szürke, amikor látom ahogy a vírusok és bacilusok seregei elárasztanak mindent. Vagy legalábbis minket.

Aztán jött a szürkeséghez passzoló lehangoló gondolat: eltelt egy év (sőt már az újból is majd egy hónap) és nem csináltam semmit. De tényleg. Vagy mégis?
Valóságba visszarángató család és egy extra méretű Sport szelet segítségével pánikroham és a szürkeség átmenetileg legyőzve, alkotások számba véve.
De azt hiszem, az egyszerűség kedvéért idén gyűjtögetni fogom, hogy "tengernyi" szabadidőmbe mi minden fért bele. Hát ezért.
 
Creative Commons License
This Mű by http://gatokgetek.blogspot.com/ is licensed under a Creative Commons Nevezd meg!-Ne add el!-Ne változtasd! 2.5 Magyarország License.