Boldog új esztendőt mindenkinek!

Újévi fogadalmak helyett:

Innen.

Miért jó szülőnek lenni?

Millió más ok mellett most éppen azért, mert az ember leszokik a halasztgatásról :-)! Mert amikor ZZ előpakolja a karácsonyi hímzéseket és követeli, hogy most izibe, de azonnal díszítsük ki velük a lakást, akkor csak nem mondhatjuk azt, hogy Kicsim, erről anya idénre már lemondott, majd jövő karácsonyra ha nem lesz ekkora rohanás, talán elkészül... Ehelyett előkapjuk a szürke lemezt, a varrós dobozból némi szalagot és csipkét, filcet és ragasztót és ez lesz belőle:

Boldog, békés karácsonyi ünnepeket mindenkinek!

Advent

Jellemző erre a rohanós évre, hogy már nagyon advent vége felé járunk, mégis csak most jutottam el odáig, hogy megmutassam az idei adventi naptárunkat... Kérem szépen, igazi családi koprodukcióóó eredménye látható:

- a zsákocskákat gyönyörűre varrta és horgolással díszítette: mama;
- a fácskát polifómra rajzolta és kiszabta: apa;
- a zsákokat szabta, megtöltötte és számozással ellátta: anya.
És aki minden reggel legkésőbb hatkor kirohan a szobájából a fa elé csomagot bontani: ZZ :-D.

Külön művészet volt meggyőzni a fát, hogy legyen kedves fenn maradni a polcon. Először ragasztóval próbálkoztunk, másnapra leesett. Aztán visszatettük sokkal több ragasztóval, megint leesett. Ekkor elballagtunk a 100 Ft-os boltba, vettünk három műanyag akasztót és damilt. Az akasztók mentek a polc tetejére, a damilt átfűztem a fán (két helyen is, hogy nehogy kiszakítson belőle egy darabot) és felakasztottuk. Egész jól bírja, bár pár napja éjjel (naná, mert az ilyesmi _mindig_ éjszaka történik) nagy zajjal az egyik akasztó megadta magát és lerepült, de a másik kettő még tart, és ezt a pár napot már csak túlélik :-).

A csomagokba került aszalt gyümölcs, állatfigurás keksz, némi drazsé és rengeteg régi Kinder figura, amikre sikerült csereberével szert tennem (fa vonatok, hajók, repülők; kisautóba utasnak való pici figurák), autós zokni, foglalkoztatókönyvre beváltható kupon. Megpróbálkoztunk az élmény meglepetéssel is cirkuszjegy formájában, de az előadás annyira borzalmas volt, hogy az első félidő után - ZZ kérésére, és a mi nagy megkönnyebbülésünkre - inkább hazajöttünk. De azért volt élmény: a pattogatott kukorica :-).

Őszi utózönge

Bár már advent második hetében járunk, az időjárás errefelé olyan, hogy ha nem lennének kinn a karácsonyi fények mindenfelé, eszembe nem jutna, hogy tél van...

Ennek jegyében megmutatom az idei utolsó őszi projektem eredményét :-). Manka makkocskája nagyon megtetszett, így előkerestem hozzá a natúr Hubert vásznamat, válogattam Anchor fonalakat és nekiláttam. Mondhatjuk, hogy Luca széke - pontosabban 2-3 Luca széke :-) - is gyorsabban készült, mint ahogy haladtam, de nagyon szerettem hímezni. Az algír szemek szándékosan maradtak le a mintáról: a Hubert vászon alighanem túl sűrű hozzá, hogy szépen mutasson rajta, hiába próbáltam először kettő majd egy szállal is...

Manka, ezúton is nagyon köszönöm a mintát!

És még egy kicsi ősz: múlt héten két napot a Balaton mellett tölthettem. Hihetetlen élmény volt: egyik nap verőfényes napsütésben sétáltam sok-sok más ember társaságában a sétányon; második napon pedig hideg ködben teljesen egyedül, úgy, hogy az ujjam majd odafagyott a fényképezőmhöz.

Ezt a képet a színek miatt mutatom, mert a többit szépia módban sikerült elkövetnem - szerintem még így is látszik a ragyogó napfény:

Másnap, amikorra pedig annyira adta magát a fekete-fehér:

És hogy közelítsünk kicsit a karácsonyhoz is:

Nyuszi torta

Mert van, ami továbbra is egyértelmű: vagyis, ha szülinap, akkor házi szülinapi torta :-). ZZ alaposan meglepett, amikor néhány hete megkérdeztem, milyen tortát szeretne. Gondolkodás nélkül rávágta, hogy nyuszisat. Néhány nap elteltével visszakérdeztem, mert valahogy nagyon valószínűtlennek tűnt, hogy autó imádó gyermekünk tényleg nyuszi tortát szeretne, de továbbra is határozottan kitartott a hosszú fülű mellett. Mindig meg tud lepni :-).

Első gondolatom az volt, hogy stílszerűen répatortát sütök,de Z határozottan leszavazta, hiába győzködtem, hogy ha már a sütőtökös muffin is nagyon bejött neki igazán adhatna egy esélyt a répának is. Így egy piskóta jellegű tésztát sütöttem:
5dkg vajat 10 dkg porcukorral krémesre kevertem, aztán egyesével hozzáadtam három tojás sárgáját. Került bele egy teáskanál reszelt citromhéj és egy zacskó vaníliás cukor. Beleforgattam a három tojás felvert habját és végül óvatosan belekevertem 12 dkg lisztet és 1/2 zacskó sütőport.

És mehetett is a sütőbe. Illetve mehetett volna. Ugyanis hiába kerestem, égen-földön nem találtam a 26 cm-es tortaformámat (mondjuk a 24 cm-eset sem...). Miután bemásztam az összes szekrény leghátsó szegletébe is - természetesen bármi eredmény nélkül - a tavalyi forgatókönyv szerint ismét Z anyukájától kértem kölcsön a megfelelő célszerszámot. Lassan hagyományt teremtünk... Mindenesetre a tészta ment végre a sütőbe 160 fokon 40 percre.
A krémet nem bonyolítottam túl, egy gesztenyemasszát lazítottam mascarponéval és készenlétbe helyeztem a házi baracklekvárt. A tésztát kettévágtam, egyik felére lekvár, másikra gesztenyekrém került, majd Z szörnyülködései közepette egymásra tettem őket (na jó, egy kicsit magasról sikerült). Időközben Z megrajzolta a nyuszit és a sablon segítségével kiszabtuk a füleket, a "maradék" pedig a fej lett.

A bevonathoz 30dkg porcukrot és 15 dkg tejport átszitáltam, majd 2 ek olaj, 4 ek víz és 1 ek méz segítségével összeállítottam. Na most, a receptet csak azért írtam le, hogy aki ilyennel találkozik, annak eszébe ne jusson elkészíteni. Mert az egy dolog, hogy nyújtható lesz, de simán beleragad mindenbe (a szilikonos sütőpapírba is!), szóval nagyobb darabot áttenni a tortára kb. reménytelen. Mi végülis azt játszottuk, hogy pici darabokat kilapogattam, aztán a tésztán illesztettük össze vizes kézzel. Nem tökéletes, de működött. (A másik ami miatt nem ajánlom a receptet, az a massza íze. Valami elképesztően édes és igazából finomnak csak nagy jóindulattal lehet nevezni.)

Végül dekoráltunk némi drazsé és tortadara, valamint saslik pálcikák segítségével. Jó volt :-).


Másnap az ünnepelt nagy ugrálások közepette megállapította,hogy: Nyuszi! Majd a világ legtermészetesebb dolgaként elkezdett kirakózni a nyúl száját alkotó drazsékkal :-D.

Nálunk még ősz van

Még akkor is, ha a hét eleje óta az összes! üzlet tele van télapókkal, krampuszokkal, karácsonyfadíszekkel... Az abszolút csúcs egyébként a Tesco volt, ahol mindezek mellé már előkeresték a non stop karácsonyi zenés CD-t is. Tudnám, hova rohanunk...

Mindenesetre nálunk még ősz van, olyannyira, hogy ma sikerült véglegesíteni az őszi dekorációt. Na igen, nem mondhatnám, hogy elkapkodtam :-). A hobbyművész oldalán találtam meg egy tüneményes - és nem utolsó sorban alvásidőben kivitelezhető - varjúpár leírását. Eredetileg dekorgumiból álmodta meg a tervezője, én viszont színes kartont használtam, és azzal is teljesen jól működött (annyi eltéréssel, hogy a talpacskákat duplán szabtam ki, így jobb tartása lett).
Egyik varjú az üzenőtáblánkra repült filcből szabott falevelek közé; a másik pedig ZZ szobájának ajtajára költözött, az érintett lelkes támogatásával :-).

Színek, formák, ősz

Kevés szóval, sok-sok képpel :-). Két hete volt szerencsénk élőben látni a bécsi pálmaház őszi időszakos kiállítását, főszerepben a dísztökökkel és krizantémokkal:

Akadtak különleges paprikák is:

És az ősz csodás színeket és fényeket produkál itthon is, amik mindent megszépítenek. Még a temetőket is... Az időjárás idén a kegyeibe fogadott minket emlékezős, beszélgetős, mesélős hosszú utunk során és ezért nem tudunk eléggé hálásak lenni!

Öröm :-)

Van nekem egy játékom. Egy nagyon furcsa játékom, amire eddig "hivatalosan" senki nem jelentkezett. Hogy miért nem vagyok szomorú? Mert ennek ellenére a csomagok mégiscsak érkeznek az Igazgyöngy Alapítványhoz :-) Nagyon köszönöm az eddigieket!

Nóri volt olyan kedves, és küldött néhány képet az első elkészült darabokról. Annyira jó volt látni őket! Remélem, nektek is tetszeni fognak:

Továbbra is kérem, hogy aki teheti segítse Nóriék munkáját - akár a játékon belül, akár azon kívül - alapanyaggal, fonallal (és ha hímzős éppen nem akad otthon, szerintem szívesen fogadnának olyan anyagokat is, amikből a párnák, táskák készülhetnek)! És ha tehetitek, hirdessétek máshol is, hogy a minél több alapanyag minél több embernek biztosítson lehetőséget a hímzésre!

Kendőtartó

Emlékeztek még a "lépegetőre"? Általános iskolás koromban volt nagy sláger a szivárvány színeiben pompázó nagy spirál, amivel komoly versenyek folytak, hogy kié tud az iskola lépcsőin minél tovább lépegetni.

Azóta már sok év eltelt, de a játék továbbra is létezik olyannyira, hogy ZZ is kapott belőle egyet. A maga nem egészen három évével viszont jobbnak látta, ha sálként használja, össze-vissza gubancolva ezzel a spirált. Egyszer még sikerült kibogoznom, de másodszorra már teljesen reménytelen volt a helyzet. Már majdnem kidobtam, amikor eszembe jutott, az a kendőtartó, amit az IKEA-ban láttam. Úgyhogy kidobás helyett aprítottam, daraboltam és kiválogattam a még használható részeket. Aztán fogtam egy régi fa vállfát és natúr kötöző, na meg némi ragasztó segítségével rögzítettem hozzá a gyűrűket. És tadamm :-)

Már használatba is vettem, jelentem teljesen jól funkcionál! (Erősen gondolkodom, hogy milyen, hasonló megoldást lehetne alkalmazni a vastagabb, téli sálaknál.)

És még egy...

... kulcstartó :-). Ezúttal is ajándékba, annak a kedves volt osztálytársamnak, barátnőmnek, aki vette a fáradtságot és 18 év után megszervezte az első! osztálytalálkozónkat. Anno ének-zene tagozatra jártunk és belőle ugyancsak ének-zenetanár lett felnőtt korára :-). Így adta magát a pici violinkulcs és mellé a szolmizációs hangok. A "szokásos" Zweigart antik vászonra készült egy szálon egy szállal, az egyik kedvenc státuszba előléptetett Lilang-féle színátmenetes fonallal.

A hátoldalra ismét egy kis patchwork vászon került: pici virágos, csipkés, csajos :-).

Bár kevesen voltunk, de a találkozó nagyon jól sikerült. Így talán a következővel nem várunk újabb 18 évet :-).

Kekszes

Nagy rajongói vagyunk a házi kekszeknek családilag, úgyhogy a múlt hétvégén lecövekeltem a konyhában és feltöltöttem erősen apadó készleteinket. Ezúttal két új receptet próbáltam ki.

Az első a napraforgós áfonyás keksz:
Hozzávalók:
25 dkg liszt (fele teljes kiőrlésű)
5 dkg darált mandula (vagy mogyoró, vagy dió)
1 mk őrölt fahéj
csipet só
10 dkg aszalt áfonya (felaprítva)
4-5 ek napraforgómag (sózatlan!!!)
10 dkg vaj/LIGA
3 dkg barna cukor
1 ek méz
1 tojás

A puha vajat kikerejük a cukorral és mézzel, majd hozzáadjuk a tojást. A többi hozzávalót alaposan elkeverjük, majd a lisztes keveréket összedolgozzuk a tojásos masszával. Kis gombócokat formázunk belőle, majd sütőpapíros tepsire pakoljuk és ellapítjuk tenyérrel, villával, pohárral - kinek mi szimpatikus. Előmelegített sütőben, 180 fokon sülnek 15 percig. Közben nem tanácsos túl messze menni a tűzhelyről, mert a kiszárított/túlsütött keksz akár azonnal mehet is a kukába (tapasztalat)...

Finom, ropogós, ízekben (és hát bizony kalóriákban) gazdag keksz született, visszatérő vendég lesz nálunk -bár az tuti, hogy nem épp a szépségével hódít :-)!

A második újoncunk a Limaránál látott sütőtökös keksz (apróbb változtatásokkal, zabpelyhesítve):

Hozzávalók:
20 dkg liszt (fele teljes kiőrlésű)
10 dkg apró szemű zabpehely
1-1 tk sütőpor és szódabikarbóna
1 tk fahéj
1/2 tk őrölt gyömbér
10 dkg barnacukor
1 ek házi vaníliáscukor (természetesen jó a bolti is)
10 dkg puha vaj/LIGA

6-8 dkg 70%-os étcsoki apróra vágva (nálam egy nagy tábla fele, és mivel sima étcsokit nem kaptam, így narancsos verzió - viszont annyira jól illik a sütihez, hogy legközelebb már szándékosan ilyet keresek hozzá)

20 dkg sütőtökpüré (a sült tököt összenyomkodjuk és kihűtjük)
2 tojás

A vajat a cukrokkal kikeverjük (robotgéppel), majd hozzáadjuk a tojásokat egyesével. Ezt követően jöhet bele a tök is. A száraz hozzávalókat összekeverjük, majd a két keveréket összedolgozzuk (a krémkeverő fakanál tökéletes erre). Jöhet a gombócozás (a massza elég lágy, úgyhogy én kiskanál és ujj kombinációval próbáltam valamiféle alakzatokat a tepsire varázsolni). 175 fokon 15 percig sült.

Sütés után, ahogy pakoltam, már láttam, hogy ez nem kifejezetten keksz (értsd, nem ropogós), sokkal inkább egy lágy, puszedlire emlékeztető állagú sütemény. Ez persze az élvezeti értékén nem ront semmit, ZZ már langyosan lecsapott rá :-). (A fényképhez a legutolsó darabot sikerült elkoboznom...)

Segítsünk együtt! - JÁTÉK

Régóta tervezgetem már, hogy megrendezem az első játékomat. Hogy kissé rendhagyó lesz? Annak is oka van...

"Aztán bemegyek egy házhoz. Már várnak, megbeszéltük. Varrásba, hímzésbe kezdünk, ez az első lépés, velük próbálom először. Testvérek. Kipakolom a hímzőfonalakat, és megmutatom a keresztszemes öltést. Egy sor után átadom. Az asszonynak remeg a keze. Próbálja. Nagyon akarja. Nem megy. Semmi gond. Visszabontjuk. Mutatom egyszerűbben. Így már lassan megindul a dolog. Fél óra, és mindhárman hímezünk. Örülnek. Én is. Közben beszélgetünk. Tervekről, lehetőségekről, gyerekekről, az életről."

A fenti sorokat L. Ritók Nóra blogján olvastam. Nagyon tisztelem Nóri munkáját, nem tudom mekkora lelkierő kell ahhoz, hogy napról napra évek óta képes legyen harcolni egy ügyért, amire annyian mondták már, hogy reménytelen. Nagyon tetszik, hogy munkatársaival együtt nem csak halat, hanem hálót is próbálnak adni a mélyszegénységben élő embereknek. Ehhez lenne egy újabb eszköz a hímzés, varrás. Eszembe jutott, hogy van néhány olyan fonalam, anyagom, amiket talán tudnának hasznosítani; aztán eszembe jutott az is, hogy talán másoknál is akad ilyesmi :-).

Tehát jöjjön a JÁTÉK, illetve a részvételi feltételek:
1. Küldj segítségképpen Nórinak és csapatának alapanyagot (fonalat, kongrét, vásznat, tűt, rámát, bármit :-), amit hímzéshez használhatnak (mennyiségi feltétel nincs, ha csak egy fonal, azzal is tudnak már dolgozni)!

A cím: Igazgyöngy Alapítvány, 4100 Berettyóújfalu, József Attila u.11.
2. Hirdesd meg a játékot a blogodon, hátha mások is szívesen csatlakoznának!
3. Hagyj egy kommentet itt nálam, hogy tudjam, kiket is kell a kalapba tennem :-).

Határidő: 2011. október 28.
(azért ilyen hosszú, hogy oda is érhessenek Nóriékhoz a pakkocskák)

És amit kisorsolok azok között akik részt vesznek az alapanyag gyűjtésben: egy Dimensions készlet a Gold Nuggets kollekcióból, a "Watering can profusion" (khm, a csomagolása kissé viharvert, de teljes és tökéletes állapotú készlet, ami csak egy lelkes hímzőre vár :-).

Picuri

Megint egy kulcstartó készült, ezúttal egy névnapra. Naná, hogy miniben. (Nem is tudom, van-e olyan minta ami elférne benne "hagyományos" méretben :-).

Mintának Barbi rózsáját választottam, úgyhogy egyúttal ez lett a nevezésem is a játékára. Két, kézzel festett színátmenetes Lilang fonallal; 28 ct antikolt Zweigart vásznon; egy szálon, egy szállal. Nagyon szerettem hímezni - mondjuk ez nem akadályozott meg benne, hogy egy helyen elszámoljam magam, de ezt ezúttal hajlamos vagyok annak a rovására írni, hogy képernyőn néztem a mintát hímzés közben...

Hátoldalára is rózsa került: egy romantikus patchwork anyag pici darabkáját használtam fel (a dolog szépséghibája, hogy ehhez az anyag közepéig be kellett vágnom, de annyira jól passzolt oda, hogy nem tudtam szabadulni tőle :-).

Ezt pedig csak úgy, mert ma reggel hallottam (igaz, akkor nem akusztikusan) és valahogy jól esett:

Multicolor bagoly multicolor fán :-)

Mindig is vonzódtam a színátmenetes és multicolor fonalakhoz, van is belőlük szép számmal raktáron, mégis ritkán hímzek velük. Mert vagy a minta vagy az alapanyag köszöni, de nem kér a sokszínűségből, így csak sóhajtok és veszem elő a "szimpla" fonalat.

Ezért lettem nagyon-nagyon lelkes, amikor belefutottam Carinne blogjába, ahol rengeteg, szebbnél szebb minta található. És igen, van külön amit multicolor fonalhoz tervezett :-). Mint például ez a baglyocska. Imádom! Még arra is hajlandó voltam érte, hogy elzarándokoljak a város másik végében lévő kézimunka boltba, DMC fonalakért. Mondjuk az más kérdés, hogy már a válogatásnál gyanús volt, mintha a minta melletti képen nem egészen ezek a színek szerepeltek volna, de azért hazavittem őket. Otthon aztán megállapítottam, hogy ezek bizony _tényleg_ nem azok a színek, így kicsit átvariáltam a használatukat. És az eredmény:

Antikolt világoskék vásznon 2 szálon 2 szállal, DMC és a levélkékhez Lilang féle multicolor fonalakkal. Szívem szerint öregített fehér keretet tennék rá, de úgy sajnos sehova nem illene a lakásban, úgyhogy majd kiötlök valami kompromisszumot. Mondtam már, hogy imádom :-) ?

Egyedül nem megy

Ezt néha bizony be kell látni. Nagyon szerettem volna, ha ZZ szobájában minden dekorációt, kiegészítőt sajátkezűleg készíthettem volna el - de be kellett látnom, hogy előbb fog ballagni, mint ahogy a lista végére érnék... Szóval egyszerűsítettünk pár dolgon: így lett a falfestéses dekorációból falimatrica; hímzett magasságmérőből ragasztott; új immár nagyfiús egyedi falvédő helyett pedig futószőnyegből kivitelezett (plusz egy mágnestábla az időszakos dekoroknak). De azért néhány apróság készült kézzel is: a korábban már mutatott róka, egy kisautós névtábla a falvédőre (ezt majd még mutatom) és a kisszék.

A kisszék, amit anno gyerekként még én használtam, úgyhogy nem egy fiatal darab. De valahogy nem volt szívem megválni tőle, bár teljes nagygenerálra szorult mielőtt ZZ birtokba vehette. Na jó, be kell vallanom, mindig vonzott a bútorfelújítás, így legalább kipróbálhattam ezt is :-) A szék új színeit is ZZ választotta, így kapott csiszolás és fakittes javítás után kék lazúr bevonatot a keret (három rétegben); és piros műbőr borítást a tűzött vatelinnel újra párnázott ülőrész és támla.

Az új huzat egyébként elég szép kihívásokat hozott, kékfejű szög és kilós kalapács sem tudta átütni a vastag műbőr+fa kombinációt (el nem tudom képzelni, anno miből gyártották, de nem sajnálták belőle az anyagot :-), úgyhogy végül profi segítséget és tűzőgépet kellett kérni a befejezéshez (és még így sem lett tökéletes...). De a lényeg, hogy elkészült, és az új tulajdonos ünnepélyesen a szobájába fogadta :-).

És nem adom fel, vannak még terveim és meg is fogom valósítani őket - csak kell némi segítség: egyrészt, az időkibővítő feltalálásáig némileg át kell ütemeznem a teendőket; másrészt tudja például valaki, hol lehet régi fiókos hokedlit beszerezni?

ApRóka

Ahogy élhető hőmérséklet lett, kedvem támadt bökögetni egy kicsit. Tényleg kicsit :-) Ez a kis róka minta valamiért nagyon megtetszett - tulajdonképpen ahogy megláttam, már tudtam azt is, hogy elkészülte után hol lesz a helye. És mivel az érintett sem tiltakozott, így költözött a kis jószág ZZ ajtajára. (De azért azt megmondta, hogy legközelebb anya autót hímezzen inkább :-D.

Kézzel festett halványzöld kongréra készült három szállal, hogy jó kis tömött legyen a bundája. Sötétzöld filcből kapott barlangot, az elfogyasztott vacsorára pedig egy diszkréten elhelyezett tollacska utal (évek óta kerülgetek egy csomag festett tollat, semmi, de semmi ötletem nem volt, hogy mire is lehetne használni, de most nem bánom, hogy nem dobtam ki :-).

Ma? Gyurma!

A nyári nagy-nagy és még nagyobb meleg és UVB sugárzás kisgyerekkel legalább akkora szívás, mint a téli jeges-fagyos időjárás. Mondjuk ne legyek igazságtalan: magam részéről már ZZ érkezése előtt is rettenetesen szenvedtem ettől az időtől, viszont míg nekem tökéletesen megfelelt, hogy a padlón fekve megkíséreltem túlélni, addig ZZ azért ennél tartalmasabb szórakoztatásra vágyik. És ennek hangot is ad.

Az eddigi szobafogságos programok - autózás, matrica ragasztás, dupló és más építőjáték, könyv, kivágás, laminálás stb. - mellé csatlakozott egy újabb is: a gyurma. Egészen pontosan a házilag készített, főzött gyurma. Van ugyan gyári is, de a kis csészényi mennyiségek általában egy-két formára elegendőek, így gyorsan unalmassá válnak... Még a gyereknapi programokon találkoztunk először ezzel a jó kis találmánnyal, ott kaptuk a receptet, ami nálunk is fényesen bevált:

20 dkg liszt
10 dkg só
2 kávéskanál citromsav
1 ek olaj
3 dl víz (illetve ennyi folyadék a festékkel együtt, ami lehet ételfesték, tempera, vagy bármi más)

Ezeket jól elkeverjük, majd főzzük, szigorúan lassú tűzön. (Nagy lángon nem gyorsabban készül el, hanem leég - saját tapasztalat.) Kevergetni kell lelkesen, amíg szépen elkezd sűrűsödni. Addig sűrítjük, amíg eléri a megfelelő állagot. Ha túl korán venné ki valaki, az azonnal kiderül, amikor a gyúrólapon át akarja gyúrni és nem megy. Ilyenkor gyorsan vissza a tűzre és lehet tovább kevergetni.


Amikor elkészült, jó alaposan átgyúrjuk és hagyjuk kihűlni. Lemértem: durván 55 dkg gyurma lesz egy adagból, na ezzel már lehet rendesen játszani! Használaton kívül hűtőben, dobozban vagy zacskóban tartva hónapokig elállhat. Addigra meg már csak normalizálódik az időjárás is :-)!

Vintage vagy mi :-)

Amikor elkezdtem kihímezni ezt a "Damask" elnevezésű kis De Selby mintát, még nem gondoltam, hogy ebből készül majd el életem első "vintage" jellegű alkotása :-).

Lilang egyik kézzel festett anyagát használtam, párosítva Anchor 1029-es fonallal (nagyon szeretem ezt a színt - látszik is a fogyasztásán :-). Két szálon három szállal hímeztem, mert szerettem volna ha kicsit "pufibb" lesz a minta.

A végső formájához kapott egy kis fehér csipkét és gyárilag rusztikusra készített keretbe került (és mint megtudtam, ez kb. elég is a "vintage" stílusba soroláshoz :-) (Rémes fények között sikerült fényképeznem, ráadásul kicsit rohanva, szóval színhelyességileg az előző kép az irányadó...)

Sok-sok szeretettel készítettem ezt a kis apróságot egy nagy szívvel megáldott hölgyemény részére!

Kelta örvény

Amikor a saját poháralátétem elkészült, Z mondta, hogy valami ilyesmit ő is el tudna képzelni magának. Lehet ennek ellenállni? :-) Így elkészült az újabb csészealj. (Ami az elődjéhez hasonlóan szintén kacsintgatott az UFO-vá válás felé; de azért csak sikerült a jó úton tartani :-)

A mintát elég gyorsan sikerült kiválasztani: kezembe került egy kelta motívumokkal teli könyv, abból néztem ki pár versenyzőt, Z pedig rábökött, hogy melyik is legyen. (Mondjuk én is erre szavaztam volna, szerintem nagyon passzol bármilyen pohár alá: teljesen olyan, mint a keveredő innivaló.)

Alapanyagnak 18 ct-s fekete Aidát választottam, hogy a minta bele is férjen majd a poháralátét keretbe (és azért feketét, hogy azt a részt már ne kelljen külön kiböködnöm :-).
Anchor fonalakkal hímeztem és most először kicsit csalódott vagyok: eddig még soha nem volt olyan gondom, hogy az Anchor is bolyhosodott volna öltögetés közben, most viszont nem tudtam elég rövid szálat vágni ahhoz, hogy megússzam... Remélem, csak egy kicsit gyengébb szériába húztam bele, és nem valami színvonalváltásba csöppentem. Mindenesetre sok sok minden más mellett ez is közrejátszott abban, hogy csak most került sor a befejezésre. Olyan bosszantó, amikor foszlik a szál és állandóan vagdosni kell, nem?
Ettől függetlenül a végeredmény nagyon tetszik, és ami a legjobb, hogy nem csak nekem :-)!

Kreatív sok kicsi

Aki megteheti, ne hagyja ki!

"Nézd csak, élek még" :-)

Mostanra teljesen egyértelmű, amit eddig is sejtettem azért: egy szuper mozgékony, szabadlevegő rajongó 2,5 évessel a tavasz-nyár tuti nem lesz a nagy alkotások ideje, de azért néha jövök életjelet adni :-)
Megmutatom hova került a virágaim egyike:

Nagyon sokáig gondolkodtam, hogy kedves barátaink esküvői ajándékát hogyan is csomagoljam be - a végső forma egészen pontosan az esküvő napján hajnali fél kettőkor dőlt el, amikor nem tudtam elaludni... Nem szoktam magamat különösebben dícsérgetni, de az a helyzet, hogy ez a csomagolás annyira jól sikerült, hogy percekig csak nézegettem még én is :-D. Kinyitva sajnos elfelejtettem fényképezni - sőt Z még azt is reklamálta, hogy tulajdonképpen ő sem látta rendesen belülről - de az sem sikerült rosszul :-).

Szürke lemezből vágtam ki két A/4-es lapot, a hátsót bordó, az elsőt a látható szivecskés majdnemkartonnal (hagyományos kartonnál vékonyabb, de a szimpla lapnál jobb tartású valami) vontam be. Belülre halványabb bordó papír került kétszer A/4 méretben, de egyben, hogy a beragasztás után egy kinyitható "dossziét" kapjak. A két belső oldalra erősítettem fel az ajándékokat kétoldalú ragasztópöttyökkel a sarkuknál fogva, hogy út közben ki ne potyogjanak, viszont könnyen kiszedhetők legyenek.

Kívülre széles bordó selyemszalag került, a szalag két végét pedig a szivecskés füles gombbal készült bordó virágom takarja.

Az ifjú férj egyébként már edzett a kreatívkodási mániámmal kapcsolatban, amikor átadtuk az ajándékot, csak ránézett és egyből kérdezte: "Te csináltad?" :-D

A bejegyzés címét egyébként annak a CD-nek egyik dala adta, amit az esküvőre és onnan hazafelé utazva hallgattunk és amit csak ajánlani tudok minden Monty Python és musical rajongó számára: a Spamalot. Egy kis ízelítő :-) :

Virágból virág

Na jó, ez kicsit túlzás, de talán ennyi még belefér :-). A 8. házassági évfordulónkra Z meglepett egy gyönyörűséges virágcsokorral. Nagyon szeretem a virágokat, de roppant módon nem érzem fair dolognak, amikor néhány nap múltán dobhatom ki az elhervadt csokrot, az valahogy olyan lelombozó. Szóval, amióta az eszem tudom, mentem ami menthető :-). Régebben szárítottam csokrokat egyben, aztán préseltem virágokat, gyűjtögetem a szalagokat, meg minden dekorációs dolgot. A mostani csokorból pedig a kedvenc tovább hasznosítható részem vitathatatlanul a gyönyörűséges bordó tüll lett, amit - papír helyett - használt a virágkötő.

Nézegettem egy darabig, hogy mihez is lehetne kezdeni vele, aztán eszembe jutott, hogy stílszerűen virágot gyártok belőle. Amúgy is régóta tervben volt, hogy kipróbálom a lollipop virágozást, most pedig az ölembe pottyant az alapanyag! Úgyhogy szabtam mindenféle méretű köröket, gyújtottam egy mécsest és nekiláttam (sok helyen ajánlgatják az öngyújtót is, szerintem a mécses lényegesen egyszerűbb és biztonságosabban kezelhető). Mindenesetre mindenképpen javaslom, hogy egy kis tálka víz legyen a közelben, ha megszaladnának a lángok, akkor legyen miben oltani :-). Egyébként gyorsan rá lehet érezni, hogy mi az a távolság a lángtól, ahol már pöndörödik az anyag, de még nem gyullad meg. Egy este elkészültek a szirmok, egy másikon pedig összeállítottam belőle a virágokat.

A közepükbe gombturiban még régebben beszerzett füles gombok kerültek, így aztán tényleg mondhatom, hogy újrahasznos virágaim vannak :-) méghozzá szám szerint hatan. Már van tervem a felhasználásukra is, de ehhez szokás szerint még szükségem van némi időre...