2012. július 30., hétfő

Lego. Torta. Születésnap.

Újabban érdekes dolgok történnek mifelénk. Épületek nőnek a padlón, állatkert, körhinta, piac tarkítja a képet. Állatok és mindenféle figurák közlekednek meglehetősen egyedi járműveiken. Új hobby. Vagy inkább mánia? Mindenesetre az életünk része egyre jobban: a Lego :-).

És ha már egyszer így esett, akkor teljesen természetes volt, hogy Z születésnapjára is Lego torta készül. Maga a torta tulajdonképpen bármilyen lehet, a lényeg úgyis a forma :-). Nálunk a csoki a nyerő, így sütöttem egy Sacher tortát. Majdnem. Darált dió helyett darált mandulát használtam, mert Z azt szereti. Sima liszt helyett teljes kiőrlésű és durum fele- fele arányú keverékét (mert csak ezek voltak itthon...); a cukor előírt mennyiségét kissé lecsökkentettem (így is édes lett); tortaforma helyett nagy tepsiben sütöttem (a későbbi formázás miatt); végül barack helyett ribizlilekvárral kentem meg a félbe vágott tésztát. Ja, és nem csokimázat, hanem marcipán bevonatot kapott. Mondom, majdnem Sacher :-).

A torta ötlete Sweetsugarbelle Lego man kekszéből származik. Gondoltam, ha keksznek jó, miért is ne lehetne akár torta is belőle?! A mintát felnagyítottam a tepsi méretéig, hogy minél kevesebb legyen a leeső darab. Egy éles késsel kivágtam a figurát, a maradékokból pedig formáztam pár kockát. Tanulva a tavalyi tortabevonós tapasztalataimból, most inkább biztosra mentem és a Szamos marcipánját használtam. Kinyújtottam jó vékonyra (ez volt a legküzdelmesebb rész, de ahogy kicsit felmelegedett a massza, simán lehetett vele dolgozni), majd ráigazgattam a tésztára. Ment pihenni a hűtőbe, amíg kitaláltam, hogy hogyan is lesz szeme, meg szája a figurának. Nem mertem kipróbálni, milyen az ha direktben a tortán dekorálok, így maradt a két lépcsős megoldás: olvasztott csokival sütőpapírra rajzolgattam szemeket meg szájakat mindenféle méretben és formában, mondván valamelyik csak jó lesz. Hűtőben megdermesztettem, majd kiválasztottam a legjobban sikerültet és kevés olvasztott csokival felragasztottam a marcipánra. És kész :-).


Egy napig rejtegettem, aztán volt gyertyafújás, kóstolás: finom lett :-).

2012. július 20., péntek

Dekupázs - először, másodszor...

... senki többet? A kikiáltóknak ez a kérdése a végét némileg módosítva - soha többet?! -  járt a fejemben, mire a végére értem életem első dekupázsolásának. Pedig a dekupázs nagyon jó kis technika, látványos, haladós és igen, még egyszerű is, ha az ember lánya rájön a dolog nyitjára (ami drága anyukám szerint a következő: kenjük, simítjuk és kész).
Az egész azzal kezdődött, hogy Levendulalánynál megláttam a sminktartót és rájöttem, hogy ez lesz az a kütyü ami megmenti az apróbb szépítő dolgaimat attól, hogy össze-vissza dülöngéljenek, majd rejtélyesen eltűnjenek a polcon. A tettek mezejére léptem és beszereztem a szükséges alapanyagot: a tálcát. Majd megállapítottam, hogy erre aztán nem tapad a mágnes... Naná, alumínium. Sebaj (valamire csak jó lesz ugye :-). Időközben eszembe jutott, hogy egyszer még régen a Pennyben szert tettem egy 6 db-os mágneses képkeret készletre, aminek a háta pont egy akkora lap, amekkorára nekem szükségem van. Bónusz, hogy ki is van lyukasztva, így simán felfúrható (mivel egy szekrény ajtajának belső felére szánom ez tényleg nagy könnyebbség). 
Kincses fiókomból előkerítettem a lapot (a kis képkeretek momentán hűtőmágnesként funkcionálnak, szóval amúgy sincs rá szükség), majd első lépésként lefújtam fehér akrilfestékkel. Amíg száradt kivágtam a szerintem tüneményesen imádnivaló baglyokat, aztán jöhetett a ragasztás.  No, kérem: ha valaki  most kezdi a dekupázst, erősen javaslom, hogy ne tök sima fém felülettel kezdjen. Piszok nehéz kiigazgatni a szalvétát rajta és ugye minél többször igazgatjuk, annál nagyobb az esélye, hogy szét fog szakadni a minta. S lőn, szét is szakadt. Murphy. Szóval letöröltem az egészet és kezdtem elölről. Másodszorra már jobban ment a dolog, bár a teljes simaság most sem jött össze, de megszavaztam, hogy így már maradhat. Száradás után lefújtam a nagy művet lakkal, a smink cuccokra mágneseket ragasztgattam és összeismertettem őket :-). (Már csak egy fúró kellene...)

2012. július 12., csütörtök

Nyári dekor

Bár az erkélyünkön a folyton termő eper még ellát minket egy- egy kis tálka gyümölccsel, azért már nagyon itt volt az ideje, hogy az ajtódíszünk helyére valami más kerüljön. Ennek örömére a hét végi 40 fokban előpakoltam néhány "valamire csak jó lesz" apróságot és nekiláttam.

Egy rendkívül jóárasított - ezúton is köszönöm a figyelemfelhívást Levendulalánynak - fonott alapra ragasztópisztollyal hajtogattam egy érdemei elismerése mellett kiselejtezett esernyő anyagából hullámszerűségeket. Aztán a ZZ-vel közösen még tavaly gyűjtögetett diókból kiválogattam párat - "anya, szerintem a többi is jó lenne hajónak" -, kettészedtem, kibeleztem és lefestegettem őket fehér akrillal. (A 40 fok előnye, hogy kb. 2 perc alatt meg is száradtak.) Közben fogpiszkáló és némi műanyag lap segítségével vitorlát és zászlót fabrikáltam. Még egy kis ragasztás és el is készültek a hajócskák. ZZ aktív segédletével - "oda még tegyünk egyet" - felkerültek a tóra, és még egy sirályt is sikerült keríteni föléjük :-).

És ha nyár, akkor - nekem - Görögország! Az olajfák, virágzó leanderek, frappé, mézes joghurt, a hegyek, a tenger és főleg: a nyugalom (bár nem tudom, a mai elég zűrzavaros időkben ebből mennyi maradt). Szóval, csupa olyan dolog, amire nagyon jó emlékezni :-). Ennek jegyében készült ez a lógóka:


Lyukasztottam kedvenc XXL-es formámmal néhány szívet egy néhány éve emlékbe eltett katalógus borítójából (igen, tényleg eltettem), felragasztottam őket egy vastagabb sötétkék filc anyagra, tettem melléjük egy csíkot egy ugyancsak emlékbe eltett souveniros zacsiból (tudom, ez már a vég :-D ), végül kapott egy akasztót (kéket, naná) és most ahányszor ránézek, tök jó nekem :-). Ha van kedvetek, hallgassatok egy kis zenét is!

2012. július 2., hétfő

Levendula buzogány egyszerűen

Végre-végre a levenduláink szemmel is látható mennyiségű virágot hoztak miniatűr kertecskénkben! Hétvégén le is szüreteltem őket. Hogy miért is pont most, annak roppant tudományos magyarázata van. Rákerestem, hogy mikor is van itt a levendulaszedés ideje. Találtam is két oldalt, az egyiken szent meggyőződéssel állította valaki, hogy lehetőség szerint teljes kivirágzás előtt, míg a másikon legalább ekkora vehemenciával érveltek amellett, hogy majdnem elszáradva kell leszedni a virágokat. Ezek után lementem a kertbe és ránézésre úgy döntöttem, hogy most éppen tökéletes leszedési idő van :-) 


A levendulabuzogány készítését Maria útmutatója alapján próbáltam ki. Nem mondom, hogy a világ legegyszerűbb dolga, de azért bele lehet jönni. Csak sajnos van a leírásnak egy nagy hibája. Úgy kezdődik, hogy végy hosszú szárú levendulát... Na most, az én levenduláim sajnos nem tudták, hogy hosszú szárat illett volna növeszteniük, így nem is vitték túlzásba a dolgot. Így viszont kitalálhattam a buzogányosítás egyszerű módját :-) Elővettem egy régebbi virágcsokorból megmentett muszlin szerű anyagot, ami ráadásul pont lila volt. Kis csokorba fogtam a levendulát és fejjel beleállítottam egy négyzetre vágott anyagdarabba. Az anyagot szépen felhajtogattam, eligazgattam és egy darabka fonállal megkötöttem. A rögzítést elrejtettem egy kis rózsaszín dekorzsinór alá és már készen is volt. És roppant módon elégedett vagyok vele :-). Nem potyog, illatozik és szerintem még csinos is! Reszkessetek molyok!!!
 
Creative Commons License
This Mű by http://gatokgetek.blogspot.com/ is licensed under a Creative Commons Nevezd meg!-Ne add el!-Ne változtasd! 2.5 Magyarország License.