2012. szeptember 27., csütörtök

A nyelvlapochajlító

Amikor Levendulalánynál megláttam a legkedvencebb nevű alapanyagom újabb felhasználási módját, egyből elárasztott egy rakat - néha pöttyet vad - ötlet, hogy mi mindent is lehetne hajlítgatni belőle. Ehhez viszont tudnom kellett, vajon mi is az a maximum, amit még törés nélkül kibír az anyag.

Beáztattam a lapocskákat egy napra - azóta olvastam egy olyan tippet is, hogy akár meg is lehet főzni, mert melegen jobban formázható -, aztán vettem egy nagy levegőt és nekiláttam. Íme a tanulságok:
1. Mielőtt nekiállunk hajlítgatni, érdemes megnézni a lapoc felületét. Ha láthatóak az összepréselt rétegek, akkor sanszos, hogy törni fog, vagy legalábbis szálkás lesz a végeredmény.
2. Amikor a lapocska ázik, felvesz egy nagyon enyhe, természetes görbületet, ami mutatja, hogy melyik irányba is hajlítható. Ezt elsőre kell eltalálni, mert ha egyszer elkezdem hajlítani egyik irányba, utána  a másikba már nem valószínű, hogy menni fog.
3. Érdemes először finoman áthajtogatni a lapocskát és csak fokozatosan egyre jobban kanyarítani.

Nálam egy bébiételes - és egy azonos szájméretű szörpös - üveg belső fele volt a keret, amibe igyekeztem beilleszteni a lapocskákat, merthogy egy olyan gyűrűt szerettem volna kapni, aminek a végei fedésben vannak egymással.
Egy nap száradás után kiszedtem és szárítottam még egy kicsit csak úgy magában is. A végeket a mindentragasztómmal összefogattam, hogy ne legyen köztük elcsúszás, majd jöhetett a festés. Fehér akrillal alapoztam kívül belül. Először szalvéta díszítést terveztem rá, aztán eszembe jutott, hogy van nekem valahonnan régről egy kis zacskó csillogó minicsillagom és karácsonyfám. Lekentem dekupázs ragasztóval a gyűrűket, rájuk szórtam a mindenféléket, majd egy fogpiszkálóval eligazgattam, hogy ne legyenek egymás hegyén-hátán. Száradás után lekentem még egy réteggel és tadamm: elkészültek a karácsonyi szalvétagyűrűink :-).

 
 (Éééés, egy bónusz: felfedeztem a Photoscape szerkesztő részét :-). Nagyon jókat lehet vele játszani!)

2012. szeptember 24., hétfő

Sertanejo universitario

Be kell vallanom, a zenei ízlésem finoman szólva is eklektikus. Hangulattól függően szívesen hallgatok bármit, ami megtetszik. Z-nek már mondtam is, hogy nekem az kellene, hogy saját CD-t állíthassak össze egyes dalokból :-). Ezen aztán békésen megférne a "Does your mother know" és a "Csirip"; a "Te majd kézenfogsz és hazavezetsz" és a "Susanna"; a "16 tonna fekete szén" és az "Our solemn hour"; a "Ma nagyot nőtt az árnyék" és a "Sehol se talállak", a "Lacrimosa" és a "Night like this" és még sok minden más.
Hogy jön ide a sertanejo? Kb. fél éve egy nap munka közben figyeltem fel a nálunk alapzajt szolgáltató rádióban egy dalra. Valahogy megfogott, méghozzá annyira, hogy elkezdtem kinyomozni mit is hallottam. Hála az égnek, nem volt túl nehéz dolgom, mert a játszási listákon csak három nem angol nyelvű szám szerepelt. A második volt az "Ai se te pego". Így ismerkedtem meg Michel Telóval (illetve csak a munkásságával) és rajta keresztül a sertanejo universitarioval :-). Az én drága férjem mindenféle beszerzési nehézségeket hősiesen leküzdve még születésnapomra meglepett az egyik dvd-jével, ami csak azért nem kopott el, mert roppant strapabíró az anyaga :-P.
Őszi/téli szürkeség vagy rosszkedv ellen receptre írnám fel Michel Teló, Gusttavo Lima, Joao Lucas e Marcelo és a többiek dalait. Nekem legalábbis nagyon bejöttek :-). Nem tartalmaznak mélyen szántó bölcsességeket (legalábbis az a néhány, amit lefordítottam biztosan nem :-P), viszont egyszerűen tök jó hallgatni őket :-). Valamit nagyon tudnak. Ahogy nézem a koncertfelvételeket - amikkel a youtube amúgy tele van - hatalmas tömegek énekelnek, táncolnak, jól érzik magukat olyannyira, hogy az ember lányának (sőt fiának is) mozdul a lába a képernyőt nézve. Élmény!
Ráadásul még egy olyan dolgot is megtanultam - mert enélkül nincs sertanejo koncert - ami teljesebbé tette az életem:  tökéletesre fejlesztettem, hogyan kell két kézzel szívet formálni :-D!


2012. szeptember 19., szerda

Őszi dekor itt és ott II.

Az ugye teljesen egyértelmű, hogy a gyerekszoba ajtajára egymás utáni két évben ugyanaz a dekoráció nem kerülhet :-). Ebben az évben - rendkívül szoros versenyben - egy mókus lett a szerencsés kiválasztott az őszi dekoráció szerepkörre.
Szeretem ezeket a papírfigurákat, mert egy nyugisabb este alatt elkészíthetőek (khmmm, mondom  _nyugisabb_ , ez speciel három napig készült...) és még olyan extra nagy kupival sem járnak. A minta a "Herbszeit" című német kreatívkodós könyvből származik, amiben egyébként rengeteg jobbnál jobb ötlet található, csak legyen elég ideje az ember lányának megvalósítani őket...

 
Szóval: a minta alapján elkészítettem a mókus és makk részeit, ragasztgattam egy kicsit, rajzoltam pofikát és egyéb kiegészítőket, majd csak ültem és gondolkodtam, hogy "de mire is tegyem fel". Az eredeti verzió egy "willkommen" tábla lett volna, azt értelemszerűen egyből kilőttem. ZZ fát szeretett volna, aztán a végére megalkudtunk egy falevélben (nem azért mert lusta voltam, hanem mert röpke fejszámolással rájöttem, hogy a mókus méreteihez illő fa beterítené az egész ajtót...).


Egy mintás zöld kartonból kerekítettem egy alap levél formát, elhelyeztem rajta a jószágot, végül zöld zseníliadrótot ragasztottam a levél szélére és ebből lett a levélszár is. Az ajtóra gyurmaragasztóval rögzítettem (meglátjuk hogy fogja bírni, magam részéről nagyon drukkolok neki :-).

2012. szeptember 14., péntek

Őszi dekor itt és ott I.

No kérem, kétség se fér hozzá: tényleg itt az ősz (errefelé legalábbis mindenkin megjelent a meleg ruha-kabát kiegészítve esőkabáttal/esernyővel - azért remélem a nap egyszer majd csak kisüt és jön az általam annyira szeretett vénasszonyok nyara).
Így aztán megkaptam a végső lökést is a nyári dekorációk lecserélésére:  a faliújságra felkerültek a filcből kivágott levelek; a konyha ablakának sarkába a tavaly még a gyerekszoba ajtaján himbálózó varjak reppentek és fájó szívvel elbúcsúztam Görögországtól is.

Ez utóbbi helyére a tavaly "némi" időbeli csúszással befejezett hímzett makkocska került. Végső formába öntéséhez elővettem egy hiper akciósan beszerzett fa keretet - Levendulalánynak ezúton is köszönöm a figyelemfelhívást - és egy csavarhúzót. Igen, csavarhúzót, mert a keretet eredetileg fekvő képhez szánták, nekem viszont álló verzióra volt szükségem. Így leszereltem az akasztókat, egyiket eltettem, "jól jöhet ez még" alapon, a másikat pedig felragasztottam a keret rövidebb oldalára. Jöhetett a festés. Matt barna akril festéket választottam (nagyon szeretem ebben a festékben, hogy gyorsan szárad és a matt verziója is szép, egyenletes fedést ad), szerintem passzol a makkocskához :-). 
Amíg száradt a keret  elővettem a kincses dobozomat és válogattam egy kicsit. Még nyáron tettem szert a két kis tököcskére és almára (mit tehet az ember lánya, ha egyszer akkor akciós...), amiket most ragasztópisztollyal rögzítettem a keretre. Méretre vágtam a hímzést - Mankának ezúton is köszönöm a mintát - és el is készültem. 


Szeretek ránézni :-).

2012. szeptember 10., hétfő

Őszi ajtókoszorú

Hétvégén amikor reggel leszedtem a száradó ruhákat, igencsak sietnem kellett, mert nagyon fáztam... Ebből rájöttem, hogy lassan _tényleg_ ideér az ősz. És ha már itt kopogtat, az mégsem járja, hogy egy nyári ajtódísszel találja szembe magát :-).
Elővettem egy hungarocell koszorú alapot és egy tekercs narancssárga szalagot (még a Plus kivonulása előtti végső kiárusításon szereztem be, "egyszer biztos jó lesz" alapon) és nekiálltam tekergetni. Közben pedig gondolkodtam, hogy mi is kerüljön rá.
ZZ-vel délelőtt gyűjtögettünk egy kicsit, de meg kellett állapítanom, hogy erősen idő előttiek vagyunk, mert még csak zölden lepotyogott makkot és fehér gesztenyét találtunk. Egyedül a mogyoró hozta a szép őszi formáját, és volt még egy köteg törött faágam, lehullott fakérgem is (már mondtam Z-nek, hogy be kéne állítanunk egy cserépkályhát, mert gyermekünk simán hazahord egy télre való tüzelőanyagot...).
Szóval megállapítottam, hogy ezzel túl sokra nem megyek. Ugye, milyen szerencse, hogy tavalyról még maradt egy mini vödörnyi mindenféle, amit nem volt szívem kidobni? :-) Bedugtam a ragasztópisztolyt és elkezdtem pakolgatni, ami a kezem ügyébe került. Ez lett belőle:


Miközben rakosgattam, eszembe jutott egy film ("Ki az úr a házban?" Chevy Chase és Jonathan Taylor Thomas főszereplésével), amit valamikor ősrégen láttam. A főszereplő család lakásában volt egy fal, ahova mindenféle érdekes dolgok voltak felrögzítve, amiket innen-onnan vittek haza, a film végén felkerülő darabbal pedig teljes lett a kép és kiadott egy kerek egész kört. Így ni:


Hogy évek múltán miért pont ez a kép maradt meg a fejemben?! Mindegy is, a lényeg, hogy gyűjtögetni és alkotni jó :-). Ha esetleg megnéznétek a filmet is, az esőtáncos részt ki ne hagyjátok!

2012. szeptember 2., vasárnap

Amarántos keksz

Egy keksz, ami kb. a véletleneknek köszönheti a létét (vagy inkább annak, hogy nem néztem meg előre van-e otthon minden hozzávaló a sütéshez), de nagyon-nagyon megérdemli a megörökítést! A hőség enyhülésével végre ismét kedvem támadt sütni és nekiláttam hogy elkészítsem Dolce Vita jó reggelt kekszét. Aztán kiderült, hogy nincs zabpelyhem. Meg kukoricapelyhem.Viszont belefutottam egy zacskó pattogatott amarántba, aminek csupa csuda tulajdonságairól itt olvashattok. Innen egyenes út vezetett az eszméletlen ropogós narancsos kekszhez!

Hozzávalók:
5 dkg teljes liszt
10 dkg sima liszt
4-5 ek méz
5 dkg pattogatott amaránt 
25 gr étcsokoládé (mert ennyit találtam otthon)
1 ek kandírozott narancs apróra vágva (mert ennyi maradt egy másik kekszből)
késhegynyi szódabikarbóna
fahéj, őrölt gyömbér ízlés szerint
1 tojás 
6 dkg olvasztott vaj

Először összekevertem a száraz hozzávalókat, majd hozzáadtam az olvasztott vajat, a mézet és a tojást. A kapott massza nem volt túl bizalomgerjesztő állagú, de kb. hengeresre formáztam, betettem a hűtőbe és 2 óra múlva már simán lehetett szeletelni (a házi kekszeket általában így "formázom" minden egyéb fakszni nélkül). Előmelegített 180 fokos sütőben sültek kb. 15-18 percig.

Az egyik legjobb házi keksz amit valaha készítettem :-). (Legközelebb kipróbálom aszalt áfonyával is - szerintem az sem fog ártani neki.)
 
Creative Commons License
This Mű by http://gatokgetek.blogspot.com/ is licensed under a Creative Commons Nevezd meg!-Ne add el!-Ne változtasd! 2.5 Magyarország License.