A baglyos torta

 2012. július 1. Reggel ébredés után:

- Anya, születésnapomra süssél nekem baglyos tortát és legyen rajta aranymazsola, meg áfonya, meg kérjél a mamától színes mogyorót és az is legyen rajta! És olyan legyen, mint a hóbagoly és fekete sütis legyen, áfonyás.

- Jól van kicsim.

- Anya, mikor lesz a születésnapom?

- Öt hónap múlva.

- Óóó, annyit nem bírok ki!

 

Végül csak kibírta :-). Néhányszor óvatosan rákérdeztünk, hogy nem változtak-e az igények, de ZZ kitartott a hóbagoly - és a fenti leírás - mellett. Így aztán nekiláttam megfelelő receptet keresni. A "fekete süti" vagyis a brownie adott volt, ebből kerestem áfonyás változatot. Kutakodás közben bukkantam rá a narancskrémes brownie torta receptjére, ami jó kiindulásnak tűnt. Egy dolgon kellett csak változtatnom, másfélszereztem a tészta alapanyagait, mivel az eredeti mennyiségből legfeljebb egy bagolyfióka jött volna ki. A 9 db tojásnál egy pillanatra azért megakadt a lélegzetem... Valahogy úgy vagyok bekötve, hogy a tojások száma alapvetően befolyásolja, hogy egy adott sütinek egyáltalán nekiállok-e és a 9 alapesetben már bőven túl van a tűréshatáromon (Z ezen egyébként roppant jól szokott szórakozni, mivel a sütikben messze nem a tojás a legdrágább alapanyag mostanság :-P ). Azért persze nekiláttunk.

Első nap a torta bevonatául szolgáló fondantot készítettem el.  Kicsit tartottam tőle, de teljesen jól sikerült és a tavalyi torta bevonatától eltérően nagyon finomnak is bizonyult. 

Második nap készült el a tészta. Szerencsére a recept tökéletesen működött, úgyhogy jöhetett a formázás. Z rajzolt egy tepsi méretű baglyot, aminek mentén szépen kiszabtam a tésztát. Aztán vettem egy nagy levegőt és kettévágtam. Ilyenkor mindig nagyon izgulok, de szerencsére most sem tört el egyik lap sem. Jöhetett a krém, majd bele a lecsöpögtetett áfonya. Visszakerült a torta másik fele, bekentem a maradék krémmel és ment kicsit pihenni, amíg átgyúrtam a fondantot. Nyújtottam, majd óvatosan megemeltem Z pedig alá tuszkolta a tésztát. Vicces volt :-). Messze nem lett tökéletes, itt-ott kellett tapasztani, de megszavaztuk, hogy majd a dekor segít még rajta. Z megrajzolta a baglyot étcsokival, majd kirakta a tollakat aranymazsolával és aszalt áfonyával, a karmok pedig "színes mogyoróból" vagyis M&M csokis bevonatú mogyoróból készültek el. Bevontam még két kis leeső tésztadarabot is, egyikre került a gyertya, másikra pedig a tűzijáték. 

 

 

A szülinapos megszakértette és megállapította, hogy minden kívánságnak sikeresen megfeleltünk :-). Én pedig kíváncsian várom, hogy jövőre vajon mit talál ki...

Egy nehéz nap pingvinjei

Az egész Levendulalány pingvincsaládjával kezdődött. Már amikor nála láttam, tudtam, hogy a tökfejek helyét pingvinek fogják elfoglalni az ablakpárkányon. A prototípus szépen el is készült a hétvégén, aztán csak várakozott a társaságra türelmesen. Tegnap viszont - egy meglehetősen nehézre sikerült nap után, mintegy terápiás célzattal - nekiláttam a többi jószágnak.

Előszedtem egy adag WC papír gurigát és lefestettem őket fekete akrillal. Amíg száradtak, fehér papírból kivágtam a fejeket-mellényeket, felragasztottam. Jöhettek a szemek. Ez volt az a pont, amikor elkezdtem elgondolkodni, hogy miért is kellene, hogy minden pingvinnek sima gomb szeme legyen. Először csak szemöldököket rajzoltam, aztán alvós szemet, aztán szempillásat, szemüvegeset, mandula vágásút és szemkötőset. Mondom, nehéz napom volt :-). Az eredeti tervem az volt, hogy páratlan zokniból kapnak fejfedőt, de bármilyen meglepő is volt számomra, nem volt erre a célra alkalmas zokni sehol, csak egy, aminek a fele már a prototípushoz elfogyott... Sebaj, ezekhez a szemekhez már nem is nagyon illett volna :-). Viszont előkerült a fiókomból egy doboztető, zseníliadrót, pompom, egy gombóc mosógépben nemezelt gyapjúfonal, fonaldarabok, a szelektív szemétből pedig visszamentettem egy papírzacskót (illetve az egyik sarkát).

Először a csajok készültek el, a fülvédős lányka és a díva:

 Aztán a vastag sapkás, duci zord néni:

A gördeszkás és a raszta srác:

A napfényről álmodozó és a tüsihajú kocka:

Végül a kalóz:

Csoportkép:

ZZ még leadta a rendelését két hóemberre is. Ők ilyenek lettek:

Most ott tartunk, hogy kaptam igénybejelentést Télapóra (egyből kettőre), rénszarvasra és citromsárga duci rénszarvas nénire; a testeket ZZ már megfestegette hozzájuk :-).

Írisz - tulipán

Az elmúlt hetekben először talán Sucikánál, majd több blogon is olvastam az "iris folding" technikáról, ami tulajdonképpen nem más, mint meghatározott formára - az írisz köré - rendezett papír patchwork. Kisebb darab színes papírok felhasználásához tökéletes, ráadásul látványos eredményt lehet elérni vele relatíve kevés idő alatt. 

A kipróbáláshoz éppen kapóra jött anyukám névnapja. Az ő képeslapjához választottam egy dupla tulipános mintát és négy féle papírt: három mintásat és egy simát. A mintát először snicerrel óvatosan kivágtam a kartonból, majd alá tettem a sablont és kezdődhetett a papírcsíkok helyezgetése a megfelelő sorrendben. Durván két órát vett igénybe, amíg teljes egészében elkészült a képeslap és ilyen lett:

Nekem tetszik és anyukámnak is nagyon bejött :-). Üdvözlőlapok készítéséhez az iris folding ideális technika - szinte sajnálom, hogy az idei karácsonyi lapjaink már elkészültek, de biztos lesz még alkalom, amikor használni fogom.

Fény a dobozból

A hétvégén két dolog is történt: egyrészt a töklámpásaink végleg átadták magukat az enyészetnek, másrészt lasagnét főztem. Mi köze a kettőnek egymáshoz :-)? A lasagna egyik alapanyaga nálam a konzerv paradicsom, amiből egyszerre kettőt is elhasználtam. Így ott maradt a kezemben két pofás kis doboz, amikről eszembe jutott, hogy egy régebbi Praktika magazinban egyszer megcsodáltam a konzervdobozból készített világító alkalmatosságokat. És már meg is volt, mi lesz a tökök utódja :-).

A dobozokról leszedtem a papírt, megtöltöttem őket vízzel és beállítottam a fagyasztóba. Amíg megfagytak, előkészítettem a szerszámokat: konkrétan mindent aminek hegyes volt a vége és egy kalapácsot. Az első dobozon még kísérleteztem mindenféle formát maga után hagyó dolgokkal (pl. csillagkulcs, háromszöges reszelő stb.), de aztán rájöttem, hogy a legmutatósabb mintákat akkor lehet kapni ha egyszerűen köröket ütögetek egymás mellé. A második dobozt így már csak azzal díszítettem. 

Amikor megszavaztam, hogy elég lyuk van már a dobozokon, megvártam amíg kiolvadt belőlük a jég, majd kívülről lefújtam fehér akrilfestékkel. elfoglalták helyüket a párkányon, kaptak egy-egy mécsest, mi pedig csodaklassz fényeket!

Ahogy egyre hosszabb a nap sötétségben töltött része, egyre jobban értékelem a mindenféle lámpásokat, úgyhogy ezek is belopták magukat a szívembe :-).

Őszből tél felé

Ahogy beléptünk novemberbe, valahogy hirtelen kézzelfogható közelségbe került a téli ünnepkör (és nem csak amiatt, hogy az október óta kerülgetett télapók mellé megérkeztek az üzletekbe az első szaloncukor szállítmányok is). Pedig ez a hónap még az őszhöz tartozik és az utóbbi két nap is sokkal inkább volt indiánnyár, mint a tél előszele... 

Mindenesetre úgy éreztem, időjárás ide - időjárás oda, hogy itt az ideje egy új, kicsit már téliesebb ajtódísznek :-).

Lebontottam a korábbi alapot, megmentettem amit lehetett az alapanyagok közül, majd magam elé készítettem azt a pici vödörnyi diót amit a sétáink során napról-napra szedegettünk össze. Régi tervem volt egy olyan ajtódísz, ami csak diókból áll össze. Ehhez sajnos még a mostani mennyiség sem volt elég, így a nagyobbakat kettészedtem (khm, a nagyobbakat... ezzel úgy voltam, mint optimista ember az evéssel: mindig a legnagyobbat szedtem ketté, így a végére már olyan darabok is sorra kerültek, amik soha nem is álmodták volna, hogy valaha méretesnek fognak minősülni :-).

 A hungarocell alapot betekertem sötétkékeslilás krepp papírral, majd elkezdtem ragasztgatni a diókat. Ragasztottam és ragasztottam. És még egy kicsit ragasztottam. Majd másfél óra és másfél rúd ragasztópisztoly töltelék után pedig elkészült a koszorú. Került még rá néhány hópehely (még egy szemrevaló irizáló fogkrémes dobozból vágtam ki őket valamikor), kék és fehér zsenília drótból tekertem neki akasztót és már mehetett is az ajtóra. 

Imádom rajta a különböző méretű diókat, az egészen aprók a kedvenceim :-).