Érik a narancs

Igaz, nem nálunk, hanem Szicíliában. Viszont abban a roppant szerencsés helyzetben vagyok, hogy a konyhában két láda kezeletlen héjú szicíliai narancs várta a hétvégét és hogy végre kezdjek velük valamit.
Kezdtem :-).

Először is készült narancslekvár Dolce Vita módra, némi módosítással, mert akárhogy is kóstolgattam menet közben a lekvárt, nekem túl kesernyésnek érződött. Ezt orvosolandó, 2,5 kg narancsonként került bele még 3 ek barna cukor és 2 kupaknyi házi vaníliakivonat. Így már nagyon ízletesnek bizonyult!

Mivel a narancs egy részének a recept szerint le kellett vágni a héját, gondoltam készítek kandírozott narancshéjat, amit majd süteménybe, kalácsba lehet használni (vagy a sziruppal együtt az alapja lehet egy jó kis nyári narancsos limonádénak is). A fehér részek eltávolítása abszolút relaxációs munka, feltéve ha tudjuk, hogy csak ritka alkalmakkor kell vele foglalkoznunk, mert amúgy meglehetősen hosszadalmas, monoton és az ujjak épségét veszélyeztető feladat. 

 A megtisztított és nagyon vékony csíkokra vágott narancshéjat forrásban lévő cukorszirupba dobtam, majd főztem amíg teljesen üveges nem lett. Majd kevés sziruppal leöntve kis üvegbe tettem és bedunsztoltam a lekvárok mellé. (Időközben olvastam egy nagyon jó ötletet, Két Cica konyhájában, úgyhogy a következő adag héjat már alighanem darálva fogom szirupban áztatni és eltenni. Feltéve, hogy ZZ nem gyárt az összesből némi fogpiszkálóval és muffinpapírral kiegészítve egy,két, illetve három árbocos hajókat és csónakokat, de ez lassan esélytelennek tűnik :-)

A szombati nap utolsó projektje pedig a Piszke féle kandírozott narancs útnak indítása volt, ennek az eredményére nagyon kíváncsi vagyok, de az még két hét...

Vasárnap ismét narancslekvár került terítékre, de ezúttal kísérleteztem egy kicsit. Mivel apósom születésnapjára készítettem egy adag sültalma krémlikőrt, így volt egy adagnyi vodkába áztatott sült almám amit nem volt szívem kidobni. Így összeházasítottam egy adag naranccsal és a kettőből együtt főztem lekvárt. Teljesen jól kijöttek egymással :-).
Jelenleg az összes üveg békésen dunsztolódik, amikor elkészülnek, kapnak még egy csinos címkét, aztán pihennek egy kicsit felhasználás előtt. Mondjuk túl sok időt nem adunk nekik :-)

Levendulás párnák

Még tavaly nyár elején jutottunk el családilag Tihanyba a Levendulaházba. Őszintén megmondom, hogy maga a ház nem nyűgözött le különösebben - bár a vulkánokról szóló film érdekes volt -, de azért találtunk ott néhány dolgot, ami nagyon-nagyon tetszett:

Párnákat :-) Illetve, hogy pontos legyek, levendulás anyagból készült párnákat. Egyből szerelembe estem ezzel az anyaggal, de esélyem nem volt beszerezni még csak hasonlót sem. Úgyhogy eltettem nagy sóhajjal a "talán majd egyszer" c. mappámba. Aztán meg is feledkeztem róla. De valakinek eszébe jutott, úgyhogy a karácsonyfa alatt egy nagy dobozban ezeket a gyönyörűket találtam (mert nekem van a legjobb fej anyukám a világon :-) :

Mindegyik párna tüneményes pöttyös hátoldalt és horgolt szegélyt kapott. A levendulás kifestő ZZ alkotása :-).

És most, hogy megvannak a párnák, az álom hozzá egy ládás pad (meg persze hely a padnak :-).

Narválék

"-Anya, írunk a karácsonyi angyaloknak?
- Persze Kicsim, gyere és mondjad mit szeretnél, én pedig leírom.
- Szeretnéééééék eeeeegy puhus narvált!"

És ez még csak az első pont volt a listán :-). A "puhus" nálunk a plüss jószágokat takarja, szóval a karácsonyi angyalkáknak plüss tengeri egyszarvút kellett volna prezentálniuk.

Országhatáron belül, készen beszerezhetetlennel bizonyult; külföldről pedig annyi lett volna a postaköltsége, hogy inkább alternatív megoldás után néztünk.

Szerencsére egy hosszabb netes kutakodást követően Z talált egy szabadon felhasználható szabásmintát. Ezúton is köszönet érte angelcallie-nak! Már csak találni kellett valakit aki megvarrja, mert a varrógép tisztességes használatának megtanulása még igencsak jövőbeni projekt nálam. Szerencsére az én drága anyukám bevállalta a jószág elkészítését. Termo anyagból készült el a kis narvál, méghozzá olyan gyorsan, hogy már a Télapó zsákjába is bekerülhetett:

Osztatlan sikert aratott :-). Méghozzá akkorát, hogy amikor megemlítettem ZZ-nek, hogy akkor most a karácsonyi angyalkáknak a narvállal már nem is kell foglalkozniuk, akkor habozás nélkül közölte, hogy de, mert egy lányra is szükség van! És lőn:

Z pedig megemlítette egyszer anyukám füle hallatára, hogy igazán menő akkor lenne a narválunk, ha fekete lenne és aranyból lenne a szarva. Így a karácsonyi angyalka neki ezt a példányt hozta :-):

Szóval a karácsonyi ünnepek végére (miután a legutóbbi gyerekszobai rendrakáskor leszögeztük, hogy több plüssre semmi szükség nincs) narvál csapatunk három fősre gyarapodott :-):

De hogy ez meddig marad így, az kérdéses, mivel ZZ ahogy szépen sorba állította őket, sorolta: anya - kisfiú - apa és még kell egy kislány is!

Téli dekor itt és ott - ami eddig kimaradt

Eljött a vízkereszt, és ahogy csomagoltuk el a karácsonyi díszeket, rácsodálkoztam még pár dologra, amiről eddig még nem írtam. Úgyhogy most pótolom :-)

Nagyon a szívemhez nőttek a csillárról lelógó gömbjeink. A hozzávalók: két kallódó nagy méretű hungarocell gömb, karácsonyi szalvéták, dekupázs ragasztó és dekorszalag. A fehér anyukám szépséges horgolmánya.

Téli képecskénk alapja egy a roppantul jóárasított keretek közül. Színnek most bordós barnát választottam, került rá néhány irizáló papír csillag és csillámpor, magát a kép pedig a hobbyművész katalógushoz ajándékba csatolt illusztrációk közül való.

A girlandnál túl sok hozzáadott érték nincs. Kivágtam a Praktika magazin mellékletéből, arany szálra fellógattam és kész :-).

Karácsonyi üdvözlőlapjaink egy része, avagy kipróbáltam a kontúrmatricázást.

Életem első hógömbje. A hungarocell hódombra roppant büszke vagyok :-). (Ugyanakkor elbeszélgetnék azzal, aki szerint a szilikonos ragasztó "enyhe" ecetszagot áraszt... olyan büdös, hogy csak na, győztem kiszellőztetni.)

A pakolás után valahogy elég üres lett a lakás, de Z megnyugtatott, hogy valami dekoráció úgyis lesz rövidesen. Azt hiszem egész jól ismer :-).

Laterna medvesajtos dobozból

Egy újabb újrahasznos alapú, de szerintem roppant csinos dekorációt hoztam ez évben elsőként. A története valahogy úgy indult, hogy ZZ medvesajtot evett a mamájánál. Én pedig határozottan éreztem, hogy nekem arra a medvesajtos dobozra szükségem van, úgyhogy elkértem. Nagyon bírom a családban, hogy lassan senkinek szeme sem rebben a nem teljesen hétköznapi kéréseimen (sőt, legutóbb Z anyukája kérés nélkül nyomott a kezembe néhány átlátszó joghurtos tetőt :-)

Szóval, boldogan fogtam a szerzeményt és haza vonultunk vele. Itthon előpakoltam a színes fotókarton papírjaimat, az átlátszó papírokat és egy kicsi és egy nagy csillagos lyukasztót. A doboz alját és tetejét bevontam pirossal (előtte a leendő tetőből kivágtam egy akkora kört, hogy a kezem kényelmesen beleférhessen majd, mert magát a tetőt fixen rögzíteni szerettem volna). Vágtam egy akkora csíkot, ami körbe ért a doboz kerületén és elkezdtem lyukasztani kicsit-nagyot vegyesen. Amikor ezzel elkészültem, belülre tettem egy másik csíkot átlátszó papírból. Már csak össze kellett állítani és az illesztéseket egy fedőcsíkkal letakarni. Ezzel el is készült a laterna:

 

A belsejébe elektromos mécses került, aminek nagy barátja lettem mostanság mindenféle gyerekbarátsági és tűzbiztonsági szempontok miatt.

Remélem, a családban fogyni fog máskor is a sajt :-).