2013. február 24., vasárnap

Itt a farsang...

"- Kicsim, mi szeretnél lenni a farsangi bálon?
- Hát először cretoxyrhina, aztán meg pliosaurus!"

Naná, hiszen a dinómánia még mindig tombol nálunk :-). Szerencsére sikerült meggyőzni ZZ-t, hogy egy farsangi bálra egy jelmez is elegendő lesz, így néhány egyeztetés után kihirdette a végső választottját, ami a cretoxyrhina lett (ami azért megkönnyebbülés, mert egy őscápát még mindig egyszerűbb előállítani, mint a tenger t-rex-ét :-).
Kutakodtam egy sort a neten cápa jelmezek között, találtam is ötleteket szép számmal, csakhogy az oviból jött egy kiegészítő információ: a gyerekek a farsang teljes napját a jelmezekben fogják tölteni, így csak olyan megoldás jöhet szóba, ami nem akadályozza a kicsiket és kényelmes.
Ez egyrészt tök jó, mert nem csak egy órácskát játszhatnak a jelmezeikben; másrészt viszont nehézség, mert azért egy őscápa jelmez, uszonyokkal megpakolva nem feltétlenül kényelmes. Így a merevített farok-, hát- és mellúszóktól érzékeny búcsút vettem és próbáltam valami megfelelő alternatívát kitalálni.
De először is beszereztem az alapanyagokat:
- kék hosszú ujjú póló a szekrényből;
- kék kapucni (a helyi gyerekruha boltból sikerült szerezni egy olyan kockás inget, aminek levehető kék kapucnija volt, az ing pedig tökéletes lesz tavaszra);
- egy sötétkék polár fürdőköpeny gyerkőc méretben (egy turiban bukkantam rá a tökéletes állapotú példányra, ami roppant boldoggá tett egyrészt az ára miatt, másrészt mert a polár anyagot nem kell szegni; a többi előnye pedig - miszerint gyakorlatilag őscápa alapanyagnak teremtették - menet közben derült ki);
- az anyagdarabkáim közül pedig natúr filc és fehér pólóanyag.

Először a felső rész készült el: fehér pólóanyagból kivágtam a hasi részt; a fürdőköpeny leszedett ujjaiból lettek - kicsit megvágva - a mellúszók; a két zseb egymáshoz varrásával pedig kialakult a hátúszó is. Annak érdekében, hogy ez utóbbinak azért némi tartása legyen, egy darab szivacsos bélést tettem bele (konkrétan egy régebbről megmentett gumicsizma bundabélést hasznosítottam újra hozzá).


Következett a fej: a filc anyagból kivágtam a rémisztő fogsort; a kapucni két oldalára pedig felvarrtam a hatalmas, éles szemeket. Végül néhány öltéssel rögzítettem a pólóhoz.


A legtöbb munka egyértelműen a hátsó uszonyokkal volt. Ezt a csodaköpenyem hátrészéből szabtam ki, de sajnos önmagában csak lógott össze-vissza így ide is kellett erősítés. Így szabtam még egy farkat és a bundabélés másik felével kitömve összevarrtam pelenkaöltéssel a két felet. (Amúgy ez egy pötty csalás, mert az úszónak nem vízszintesen, hanem merőlegesen kellene állnia, de ez spec meghaladta a képességeimet - hála az égnek ZZ elfogadta ezt a megoldást :-)
A kisebbik hátúszóhoz ugyanezt a technikát alkalmaztam. Annak érdekében, hogy hordható is legyen, egy övet rögzítettem a derekára és tadammm, elkészültünk:


És a végeredmény rémséges fényviszonyok között fényképezve:


A farsangi buli után az óvoda udvarán elégettük a kiszebábot, és elbúcsúztattuk a telet. Másnap reggelre 5 cm-es hó esett - azt hiszem valahol zavar támadt az erőben...

2013. február 8., péntek

Horgolmányok

És ha horgolmányok, akkor továbbra is anyukám az elkövető :-). Még anno többször volt szerencsém egy olyan turiban járni, ahol volt egy "fonal turi" részleg is. Kisebb-nagyobb, olykor teljes gombolyagok közül lehetett válogatni, és mivel meggyőződésem volt, hogy rövid időn belül tökéletesen fogok horgolni, le is csaptam minden színre ami megtetszett. Aztán csak álltak és vártak, de csak nem került rájuk a sor - egészen amíg anyukám kezelésbe nem vette őket :-).
A téli dekorációhoz készült ez a tüneményes hóemberke:

Egy régi kézimunka újságban látott minta alapján pedig a nagy szájú békakirályfi, aki amúgy tökéletes fotómodell és olyan pózokba tudja vágni magát, hogy csak na :-).

Ugyancsak egy régi magazinból - talán Foltvarázs - származik a gyönyörű, gobelin hímzéses táskám mintája. Csak ránézek és már nyár van :-).


Ha így haladunk, családi blogunk lesz :-).

2013. február 2., szombat

A dinoszauruszok kora

ZZ életében elérkezett a határtalan méreteket öltő dínó rajongás korszaka (van olyan gyerek aki ebből kimarad?). Gondolkodás nélkül sorolja a legkülönfélébb dinoszauruszok kimondhatatlannak tűnő neveit ("Mama, te ki tudod mondani azt, hogy Euoplocephalus?")

Így, amikor szembe találkoztam egy sima pamut pólóval, nem volt kérdés, hogy milyen mintát fog kapni :-). Dekorgumiból gyártottam egy stilizált dinoszaurusz alakot és azzal nyomdáztam a különféle színű ruhafestékeket. (Pechemre sikerült egy kis festéket mellé maszatolnom, úgyhogy fixálás előtt még foltot is tisztítottam.)


Aztán a dínó mánia jegyében ismételten gyarapodott ZZ puhus jószág gyűjteménye is. Anyukám volt az elkövető a "Little black teapot" által közzétett szabásminta alapján.


ZZ amikor meglátta ezt mondta: "Mama, ez egy nagyon jól sikerült Stegosaurus, csak lefelejtetted a farkáról a négy tüskét!" Hogy a képeken már vannak tüskék? Vannak bizony, mert drága anyukám azonnal orvosolta ezt a kardinális problémát :-).


Ha valakinek a gyerkőce hasonló kórságban szenved, jó szívvel ajánlom a Dinosaur Train - magyarul T-rex expressz címen megjelent - sorozatot és az ahhoz kapcsolódó weboldalt, ahol - igaz angol nyelven - letölthető színezők és egyéb feladatos lapok, valamint egy 75 (!) db-os - nyomtatható - ismeretterjesztő dínó kártya gyűjtemény várja a lelkes rajongókat. ZZ legutóbb aszerint rendezgette őket, hogy melyik melyik korban élt; előtte a növény-, hús- és mindenevőket válogatta szét; de volt már nagyság szerinti sorba pakolászás is. Mi meg győzzük követni :-)
 
Creative Commons License
This Mű by http://gatokgetek.blogspot.com/ is licensed under a Creative Commons Nevezd meg!-Ne add el!-Ne változtasd! 2.5 Magyarország License.